Szabó József lett Az Év Agrárembere állattenyésztés kategóriában
Az AGROTREND csoport a magyar agrármédiapiac innovatív szereplője, nevéhez olyan egyedi médiaprojektek kötődnek, mint a Magyarország Legszebb Birtoka, vagy az Agrofotó pályázat. Az Év Agrárembere kitüntető díjat 2014-ben alapították azzal a céllal, hogy elismerjék és bemutassák olyan személyek rendkívüli teljesítményét, ötletgazdagságát, kitartását és életművét, akik sokat tesznek a mezőgazdaságért, ugyanakkor közéleti munkájuk és társadalmi felelősségvállalásuk is példát mutat.
Szabó József három évtizedes tevékenységét ismerték el a díjjal. Ez idő alatt Akasztó határában virágzó haltenyésztő családi vállalkozást hozott létre, és kulcsszerepe volt abban, hogy az akasztói szikiponty különleges értékeit felismerte és mind szélesebb körben használja a piac és a gasztronómia.
A szikiponty húsa vörös színű, beltartalmi értékei kiválóak, mit 2016-ban az Aranyszalag Minőség tanúsító védjegy odaítélésével a Magyar Gasztronómiai Egyesület is elismert.
A természetközeli takarmnyozás technológiával előállított alacsony zsír- és koleszterintartalmú, sok életfontosságú vitamint és ásványi anyagot tartalmazó, magas tápértékű akasztói szikiponty, 2020-ban – a hazai élelmiszerek közül nyolcadikként - az Európai Unióban oltalom alatt álló eredetmegjelölésű OEM termék lett.
Mindezeket már Szabó Józseftől tudjuk, akivel Az Év Agrárembere díjig vezető útról beszélgettünk.
– Hogy fogadta az elismerést?
– Rendkívül megtisztelőnek tartom több okból is. Egyrészt, mert ez az első alkalom amikor egy halas szakembernek ítélték oda. Másrészt azért, mert egy életmű elismeréséről van szó, amit az akasztói szikiponttyal kapcsolatos munkámmal érdemeltem ki, és a díjazásnál fontos szempont volt az a karitatív munka is, ami a mindennapi életünk része: a kecskeméti Wojtila-ház mellett nevelési, oktatási, egészségügyi intézményeket, alapítványokat, önkéntes tűzoltókat támogatunk rendszeresen.
– Mikor és hogyan kezdődött az Akasztói Horgászpark és Halascsárda története?
– 1989 novemberében történt az első kapavágás az Akasztó melletti Dunatetétlen határában, és 2000-re megépült egy 250 hektáros gazdaság egy teljes üzemű halgazdasággal, ahol az anyatartástól a szaporításig minden tevékenység megtalálható. 2004-ben nyitottuk meg az Akasztói Horgászpark és Halascsárdát, ami azóta is nagy népszerűségnek örvend a horgászok körében. Sok rendezvénynek – esküvőnek, családi és céges találkozóknak – adunk helyet. Az étterem vonzáskörzete jelentős, horgászni pedig az ország egész területéről jönnek Nyíregyházától Makón át Sopronig. De az országhatáron túlról érkező vendég sem ritka. Érkezett már vendégünk Amerikából, Angliából, Németországból, Romániából, Horvátországból…. Vannak törzsvendégek, akik évente öt-hat hétvégét is itt töltenek. Míg ők horgásznak, a család is jól szórakozik: van fűtött pezsgőfürdő, természetes vizű medence, játszótér, lehet sétálni, szép a környezet…
– Mennyiben más az akasztói szikiponty termelés technológiája?
– Halgazdaságunk fő terméke az akasztói szikiponty, melyet közepes és nagyobb méretű tavakban, ritka népesítés mellett nevelünk. Takarmányozásánál a nagy jelentőséggel bíró természetes táplálékra helyezzük a hangsúlyt, amit gabonafélékkel egészítünk ki. Bár a megtermelt halmennyiség ezzel a természetközeli neveléssel csekélyebb, viszont az előállított hal minősége érezhetően jobb, amit a piac is elismert.
– Van egyéb termékük is?
– 2010-ben építettünk egy intenzív telepet, ahol betonmedencékben intenzív körülmények között jelenleg harcsát nevelünk. Tokhallal kezdtünk, két éve kaviárt is állítunk elő, amit egyelőre a Halascsárdában értékesítünk. Van egy halfeldolgozónk is, amely a Halascsárdát és a magán, illetve céges megrendelőket szolgálja ki.
– Honnan ered a halhoz, haltenyésztéshez való kötődése?
– Kiskunlacházán nőttem fel, onnan költöztünk 2000-ben Akasztóra. Az első pecabotomat édesapám egy ostorból készítette, és a Duna áradása révén kijutott halakat fogtam ki vele a vályog-gödrökből. Később a Dunára jártam rendszeresen horgászni, de az iskolai elfoglaltságaim majd a családi kötelezettségek miatt háttérbe szorult ez a szenvedélyem. Gödöllőn végeztem 1982-ben mezőgazdasági gépészmérnökként, és egy virágkertészetet hoztam létre, ahol vízfüggönyös fóliasátrakban termeltünk. 1988-ban az olajválság miatt gazdaságtalanná vált a virágkertészet. Akkoriban, egy barátommal beszélgetve került szóba a halászat. Elkezdtünk keresni, és végül itt találtunk olyan területet, ahol a talaj vízzárása megfelelő halastavak építéséhez. 1989-ben elkezdtük az építést, teljes mellbedobással a halászatra koncentrálva. A halas vonal mellett van egy szép rackanyájunk 150 anyás törzstenyészettel, ami a gátak karbantartásában segít és a csárdát is ellátja jó minőségű hússal. 300-350 hektár szántóföldön is gazdálkodunk, ahol a halgazdaság számára szükséges takarmányt is előállítjuk.
A végzettségem mindig kötött a mezőgazdasághoz, és a munkám során sok hasznát vettem annak a tudásnak és szemléletnek, amire gépészmérnökként szert tettem. 2000-ben – amikor már látszott, hogy a halgazdaságot komolyan kell venni – elvégeztem a halászati szakmérnök képzést Debrecenben.
– A szó szoros értelmében családi vállalkozásról van szó.
– Itt, a tavak között építettünk lakóházakat, és itt laknak Andrea lányomék is. Így az unokák is karnyújtásnyira vannak. A vállalkozásban dolgozik mindhárom gyermekem: lányom mellett Zsolt és Csaba fiam is. Harmadik éve, hogy ők irányítják Horgászpark és Halascsárdát. A halászatban Szabó Róbert kollégám 20 éve vezeti, irányítja a halászati napi munkákat,
– A jövő tervei elsősorban a fenntartás, vagy a további fejlődés szolgálatában állnak?
– Egyelőre várjuk az új halászati operatív program megjelenését. Egy kisebb harcsanevelő építésén még gondolkodunk, és tervben van egy napelempark létesítése is a jelenlegi 150 kW mellett az energiaköltségek csökkentése érdekében. Nemrégiben fejeztük be a Halascsárda bővítését, ma már 13 lakrész áll a vendégeink rendelkezésére. Én magam betöltöttem a 64-dik életévemet, szeretném lépésről lépésre átadni az egész vállalkozást a gyerekeknek. Bízom benne, hogy majdan az unokák – akik jelenleg nyolc hat és egy évesek – viszik majd tovább.
