Suba Robi nem adja fel - Príma díjra jelölték a kiskőrösi paralimpikont
– A világjárvány miatt a tervezettnél egy évvel később, 2021-ben megrendezett tokiói paralimpiára sajnos nem jutottam ki, miután a válogató utolsó húsz méterén alulmaradtam. Akkor elhatároztam, hogy a párizsi olimpiára felkészülök, és ez szerintem tökéletesen sikerült is. Az augusztusi időmérőkön kajakban és kenuban is nagyon jó időeredményekkel mentem, mindkét sportágban dobogós helyezésre számítottunk – fogalmazott a sportoló.
Robi részben Kiskőrösön, részben Szegeden készült fel a paralimpiára. Minden a legnagyobb rendben ment, míg az indulás előtt el nem kapott egy fertőzést. Ez sajnos kedvezőtlenül hatott a versenyre, mint mondja, erősen befolyásolta a csúcssebességét.
– Az edzőmmel úgy gondoljuk, hogy az állóképességemmel nem volt gond, a rajtokat is jól elkaptam, viszont a pálya közepén nem tudtam elérni a kívánt csúcssebességet. Az antibiotikumok, fájdalomcsillapítók mellett mindent próbáltunk, hogy időben visszanyerjem a formámat, de ez sajnos nem jött össze. Az előfutamokra még ez nyomta rá a bélyegét, de ahogy telt az idő, a kenu utolsó döntőjén már érzékelhető volt, hogy kezdem újra hozni a tőlem elvárható eredményeket: jobbos oldalszélben ötvenhármas időt sikerült elérni úgy, hogy baloldalt eveztem, ami egyértelmű nehezítő körülmény volt. Ez még mindig távol esett a csúcsteljesítményemtől, de már érezhető volt a javulás. A kajak középdöntőben az iráni versenyző három tizeddel nyert, majd a döntőben megvertem. Kenuban pedig az ukrán ellenfél vert a középdöntőben, majd a döntőben sikerült legyőznöm úgy, hogy ő jobboldalt evezett, azaz kedvezőbb helyzetben volt.
– Végül egy negyedik és egy ötödik helyezést értél el, ami nagyon szép eredmény. Különösképpen a körülmények ismeretében.
– Én éremért mentem az olimpiára, ehhez képest a történteket hatalmas traumaként éltem meg. Sok munkát fektettem a felkészülésbe, és úgy érzem, hogy rajtam kívülálló okokból nem tudtam elérni a kitűzött célt. Ezt a krízist fel kell még dolgoznom. Sokat segít ebben az a tömérdek szeretet, amit a kiskőrösiektől kapok. Tudom, hogy rengetegen szurkoltak nekem, és nagyon sok embernek tudtam örömöt szerezni az olimpián való részvételemmel. Iskolámban, ahol dolgozom – a KEVI-ben – kivetítőn követték figyelemmel a szereplésemet, nagyon sok kiskőrösi általános és középiskolástól, tanártól, kollégától, felnőttől kaptam pozitív visszajelzést. Szeretnék ezúton is köszönetet mondani mindenkinek, aki gondolt rám, és azoknak a támogatóknak, akik bíztak bennem és hittek a sikeremben, így a Gubán Autó Kft. Gumiszervíz, a Hufbau-Akker, a Robertó Horgászpark és a BS Plastic Kft. tulajdonosainak. Ez a sok biztatás segít átlendülni a csalódottságon, és a tudat, hogy a lehetőségekhez mérten a maximumot hoztam ki magamból.
– Mit jelent ez a jövőre nézve?
– Továbbra sem mondok le a paralimpiai dobogós helyezésről! Miután a hátrányok mellett is sikerült egész jól teljesíteni, szeretnék a 2028-as los angelesi paralimpiára felkészülni.
– Mik a közelebbi tervek?
– Bemutatkozó számként debütál a paramaraton világbajnokságon a kajak és a kenu sportág, itt állok rajthoz mindkettőben. Ez szép kihívás, levezetés lesz a paralimpia után. Ezt követően egy hosszabb pihenőt tervezek, amit elsősorban a családommal: feleségemmel és a kisfiammal szeretnék eltölteni. Engem a velük való kirándulás, és a barátokkal töltött idő: közös főzés, borozgatás, beszélgetés pihentet leginkább. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy lazítok, heti több edzés is lesz, de inkább fenntartó jelleggel.
A LEGTÖBBET KIHOZNI AZ ADOTT HELYZETBŐL
Suba Róbert 1980. július 17-én született. A sport általános iskolás kora óta szerves része az életének: súlylökéssel és kézilabdával kezdett, utóbbiban – a kiskőrösi ifjúsági serdülő kézilabda csapat válogatottal – az NB I-ig eljutott. Több éve ejtőernyőzött már, amikor 19 évesen, 1999. április 1-jén – rendellenes nyitás következtében – 1500 méter magasságból lezuhant. Már az is a csodával volt határos, hogy túlélte a balesetet. Az pedig emberi tartását és lelki erejét mutatja, hogy egy gerincvelő szakadással, deréktól lebénulva, tolókocsiba kényszerülve nem csak elfogadta és feldolgozta élete alapvető megváltozását, de azt is elhatározta, hogy a lehető legtöbbet hozza ki ebből. Ahogy fogalmaz, újradefiniálta saját lehetőségeit és elkezdte feszegetni a határokat.
Kipróbált szinte minden sportolási formát, amire a sérülései mellett lehetősége volt: edzett saját testsúllyal, gyógytornázott, belekóstolt a vívásba, párbajtőr és tőr fegyvernemben több világkupán is részt vett, közben elvégezte a Budapesti Műszaki Főiskolát.
A kajak-kenu pedig akkor került képbe, miután visszaköltözött Kiskőrösre. Az évek során számos nemzetközi eredményt ért el, kenuban például Szegeden világkupa első, a Moszkvában rendezett világbajnokságon harmadik helyezett lett, Csehországban EB I., Milanóban a világbajnokságon 3. helyezést ért el. A 2016-os parakenu Európa-bajnokságról két aranyéremmel, ugyanebben az évben a paralimpiai játékokról ezüstéremmel tért haza. A parasportolóknak rendezett kajak-kenu világbajnokságon 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban is ezüstérmet szerzett a KL1-es kategóriában. Tóth Tímea
Robinak nagy energiát és szabadságot ad a felkészülésben, hogy kis családját biztos háttérként tudhatja maga mögött. Feleségével, Suba-Nemes Dórával hat évvel ezelőtt egy budapesti futóversenyen ismerkedtek meg, ahová Dóri szomatopedagógusként mozgássérült fiatalokkal érkezett.
A kölcsönös szimpátiát romantikus randevúk követték a Margit-szigeten, majd lánykérés, esküvő és gyorsan jelentkezett a kicsi Nimród. Az örökmozgó kisfiú immár négy éve aranyozza be Robi és Dóri mindennapjait. Az életük így teljes. Gmoser Alíz
Kövessen minket a Facebookon is!
