Gábor Dénes-díjat kapott a kiskőrösi származású atomkutató: Dr. Aszódi Attila
– A szélesebb nyilvánosság a 2011-ben bekövetkezett Fukusimai atomerőmű-baleset kapcsán ismerte meg a nevét, de rendszeresen nyilatkozik energetikával és atomenergetikával kapcsolatos egyéb kérdésekben is. A Gábor Dénes-díjat – az indoklás szerint – a nukleárisenergia-termelés biztonságos működtetését célzó kutatási, mérnöki és nemzetközileg elismert, széles körben hivatkozott szakértői eredményeiért, a hazai nukleárisszakember-utánpótlás érdekében tartósan végzett eredményes oktatói és vezetői munkásságáért, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sokirányú szakpolitikai, koordinációs, valamint hazai felvilágosító aktivitásáért kapta meg. Mit jelent ez a mindennapokban?
– Az ország legnagyobb egyeteme, a BME nyolc karának egyike a természettudományi kar, amelynek dékánjaként jelenleg számos szervezési feladatot látok el. Hozzánk tartozik a műegyetemi hallgatók fizika és matematika oktatása, valamint energetikai mérnököket, orvosi fizikusokat, matematikusokat és fizikusokat képzünk. Van továbbá egy saját kutató csapatom – ők a közvetlen kollégáim –, akikkel műszaki és tudományos problémák megoldásán dolgozunk, míg doktoranduszaimmal energetikai, atomenergetikai, nukleáris biztonsággal kapcsolatos kérdéseket kutatunk. Mindennapi munkám során az energetika általános kérdéseivel, a fenntarthatósággal, a villamosenergia-rendszerek működésével, energiapolitikával, mindezeknek a magyarországi és európai aspektusaival foglalkozom, de a fókusz elsősorban az atomenergián van. Számos tevékenységem kötődik a paksi atomerőműhöz, voltam kormánybiztos és államtitkár is paksi feladatokkal. Külföldi intézmények, egyetemek és adott esetben kormányok kérik ki a véleményemet atomenergiához kapcsolódó kérdésekben, jóideje erős hangsúlyt kapnak feladataimban a nukleáris biztonság szempontjai. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkáját szakértőként segítettem többek között Kanadában, Pakisztánban, Marokkóban, Svájcban, de számos más helyszínen is, és az Európai Bizottság szakértőjeként részt vettem a Fukusimai atomerőmű baleset után lezajlott stresszteszt munkálataiban, melynek során az összes európai atomerőmű biztonságát és műszaki megoldásait vizsgáltuk felül. Ennek kapcsán kifejezett feladataim közé tartozott a cseh, a bolgár és az ukrán atomerőművek biztonságának a felülvizsgálata. A nukleáris biztonság olyan terület, ahol folyamatos a fejlődés, ugyanakkor a közvélemény és a politika intenzív figyelmét élvezi. Ebből adódóan gyakran nyilatkozom, publikálok e kérdésekben. Rendkívül megtisztelőnek tartom, hogy átvehettem a Gábor Dénes-díjat, ami számomra az atomenergiára irányuló figyelmet is jelzi. Úgy tekintek erre a megtiszteltetésre, mint szűkebb kutatócsoportom és a BME Nukleáris Technikai Intézet tudományos teljesítményének, valamint annak az innovációnak az elismerésére, amivel a hazai és nemzetközi atomenergia biztonságos működtetéséhez hozzájárultunk az utóbbi három évtizedben.
– Milyen aktuális kérdések foglalkoztatják jelenleg a nemzetközi nukleáris biztonság szakembereit?
– A fukusimai baleset után az erőművek biztonsági felülvizsgálata mellett – különböző rögzített kritériumok mentén – a feladatok meghatározása is megtörtént, ami Európában rengeteg létesítmény további fejlesztését és különböző műszaki intézkedések végrehajtását követelte meg. A fukusimai baleset után a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség mellett felértékelődött egy másik szervezet, a WANO (Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetsége) munkája is, amely az üzemeltetési biztonság folyamatos felülvizsgálatával egyfajta mozgatórugója a fejlődésnek. Mindemellett vannak negatív események is. Ezek közé tartozik például az orosz-ukrán háborúval érintett ukrán létesítmények biztonsága, elsősorban a zaporizzsjai atomerőmű helyzete. Sajnos az ukrajnai nukleáris létesítmények aggasztó és nyomasztó helyzete napjainkban is fennáll. Csak remélni tudom, hogy az orosz-ukrán háború és az érintett ukrán és orosz létesítmények fenyegetettsége mihamarabb véget ér.
– A hazai közvéleményt érintő másik fontos kérdés a Paksi Atomerőmű élettartamának meghosszabbítása, illetve a Paks2 projekt kilátásai. Összefoglalná az ezzel kapcsolatos tudnivalókat?
– Az utóbbi idők kiemelten fontos fejleménye, hogy a kormány szándéka szerint a meglévő paksi blokkok üzemidejét még 20 évvel meghosszabbítják. Mint ismert, ezeket a létesítményeket eredetileg 30 évre tervezték, azonban a 2000-es években – tekintettel a hatalmas műszaki tartalékokra, amelyekkel annak idején megtervezték és megépítették ezeket – 20 évvel meghosszabbították az üzemidejüket. Ez azt jelentené, hogy 2032 és 2037 között a mostani blokkok leállnak. Ugyanakkor a nemzetközi gyakorlat szerint az 1970-80-as években épült erőműveket akár 80 évig is üzemeltetik, ha ennek a műszaki, nukleáris biztonsági és személyzeti feltételei rendelkezésre állnak. Ahhoz, hogy a hosszabbítás Pakson is megtörténhessen, számos vizsgálatra, műszaki és egyéb intézkedésre szükség van még, de a cél az, hogy a jelenlegi blokkok csak a 2050-es években fejezzék be a működésüket. Ezzel párhuzamosan zajlik Paks2 építése, ami az eredeti tervhez képest jelentős csúszásban van. Én azt prognosztizálom, hogy valamikor 2025 tavaszán történhet meg az 5-ös blokknál az első nukleáris jelentőséggel bíró betonszerkezet megépítése, majd azt követően a 2030-as évek közepére épülhet meg a két új blokk.
– Megmaradt-e a Kiskőröshöz való kötődése?
– Gyermekkorom, a szülői ház, a testvérem és jónéhány unokatestvér, rokon oda köt. Nem túlságosan gyakran, de rendszeresen ellátogatok a városba. És már alig várom a februárra tervezett disznótort.
T.T.
Kövessen minket a Facebookon is!
