Június 24. kedd, Iván
2025. június 23., 11:48

80 milliárdból megkezdődött a Homokhátság vízutánpótlása

Május végére készült el hazánk egyik legrégebbi és legkomplexebb vízügyi műtárgyának, a Kvassay-zsilipnek az átfogó felújítása. Hogy miként függ ez össze az alföld egykori szikes tórendszerének újraélesztésével, arról Font Sándor országgyűlési képviselővel beszélgettünk. A politikus kitért arra is, hogy miként függ össze ezzel a folyamattal a hajósi kisduzzasztómű, vagy a tiszaalpári vízkiemelő és -továbbító rendszer megépítése. Ugyanakkor leszögezte: soha ennyire előrehaladott program nem volt még a homokhátsági vízutánpótlás megoldására, mint most: várhatóan egy-két éven belül megépülnek a vízkiemelők, és kettő-négy éven belül a vízáramlás is látható lesz a térségben.

– Az operatív törzs olyan ideiglenes, szakmai javaslattevő testület, amit egy krízisállapotban a szükséges teendők meghatározására, előkészítésére és a javasolt döntések végrehajtásának felügyeletére hoznak létre. Az Aszályvédelmi Operatív Törzs (AVOT) azt a feladatot kapta, hogy minden lehetséges intézkedést hozzon meg annak érdekében, hogy az idei várható aszályhelyzet a lehető legkisebb károkat okozza a gazdáknak. Munkánk során elsőként azt tekintettük át, hogy milyen vízutánpótlási és -kiadagoló rendszer áll rendelkezésre, hová tudnánk – a Duna és a Tisza vízösszefogó rendszeréből begyűjtve – minél nagyobb mennyiségű vizet eltárolni. Erre azért van szükség, hogy a nagy vízigény megjelenésekor minden öntözésre képes gazdálkodó számára rendelkezésre álljon a szükséges vízmennyiség. Ehhez felmértük azokat a potenciális árasztásos területeket is a két folyó mentén, amelyekre rá lehetne engedni a vizet, így pótolva gyakorlatilag a talajvíz készletet. (Az ilyen területekkel rendelkező gazdák az OVF honlapján tudták kérni a terület árasztását.) Emellett az érintett vízügyi igazgatóságok – esetünkben ez az Alsó-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság – közreműködésével egy rendkívül gyors, de hatékony helyzetjelentést készítettünk arról, hogy mennyi potenciális víztározó kapacitás létezik még az adott térségben, ami valamilyen gyorsan orvosolható, például pénzügyi vagy technikai okból – áramköltség, meghibásodott alkatrész, pótlásra szoruló szivattyúmotor… – nincs kihasználva. Ez az összeírás megtörtént: összesen 265 beavatkozási esetet írtunk össze országszerte, jellemzően a Tisza-menti és a Dunától keletre fekvő megyéket érintve, és a kormány elrendelte a szükséges 4,7 milliárd forint elkülönítését. A forrás tehát rendelkezésre áll, aminek felhasználásával a vízügyi igazgatóságok programterv szerint haladnak a hibák kijavításában. Ez jelenleg is zajlik, a végcél pedig az, hogy – amíg a két folyóban rendelkezésre áll a megfelelő vízszint – csúcsig töltődjön az összes tározó.

Elkészült a Kvassay-zsilip felújítása. A Duna fő medréből itt ágazik le a Ráckeve-Soroksári Duna ág, amiből lehet táplálni a Duna-völgyi főcsatornát (DVCS), amelyre az egész vízutánpótlási program első része épül.

– A már említett azonnali operatív feladattól teljesen elkülönülve elkészült a Duna-Tisza-közi vízszint süllyedésének megfékezésére, megállítására, esetleg visszafordítására irányuló óriási program, engedélyes tervekkel. Az alapprobléma az, hogy a Dunától keletre, a Tisza vonalától nyugat felé távolodva nő a magassági pont, vagyis a vizet egyre növekvő magasságokba kell eljuttatni. Ez a gerincvonal nagyjából Ceglédtől Szabadkáig húzódik, és mintegy 50 méterrel a két folyó vízszintje felett helyezkedik el. A talajvízszint süllyedés megfékezése arról is szól, hogy erre a homokhátsági gerincre hogyan tudunk teljes hosszában vizet vinni, és onnan lecsorgatni azt a Tisza felé. Ez egy brutális beavatkozás, aminek csak a tervezése – az engedélyes tervek elkészítéséig – négy évig tartott. Én magam 28 éve vagyok képviselő, ez idő alatt legalább 6-8 tervet láttam a talajvízszint csökkenés megfékezésére, de soha nem jutott el idáig egyik sem. Ennek a négy-öt évvel ezelőtt elindult tervezési programnak a legnagyobb értéke az, hogy minden érintett szereplő elfogadja, és egyetért a megvalósítással.

– Csak a tervezés és az engedélyezés többmilliárd forintba került, a teljes projekt megvalósításának beruházási igénye 1400-1500 milliárd forintra tehető. Ez természetesen a jelenlegi pénzügyi, gazdasági helyzetben nem kivitelezhető, ezért a kivitelezés csak ütemezve tervezhető.  

Azt tudni kell, hogy a jelenlegi állapotot előidéző folyamat a szocializmus éveiben indult el, amikor – a megművelhető területek növelése érdekében – a létező természetes csatornákat és szikes tavakat lecsapolták, és a vizet a folyókba vezették. Ez óriási hibának bizonyult, ugyanis a vízszint drámai süllyedéséhez vezetett.  

A program során a Tiszából és a Dunából szivattyúrendszer segítségével, egy zárt csőrendszeren át juttatnánk el a vizet a homokhátsági gerincre, és egy zsiliprendszeren keresztül feltöltenénk a régi szikes tavakat. Végső soron tehát az eredeti, természetes állapot visszaállítása történne meg. Szerencsére a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) kimaradt pénzforrásából sikerült 80 milliárd forinthoz hozzájutni, amiből négy beavatkozási ponton elindítjuk azokat a beruházásokat, amelyek nélkül nincs továbblépés. Ennek az egyik kulcsfontosságú eleme Budapesten a Rákóczi hídtól délre található Kvassay-zsilip, ahol is a Duna fő medréből leágazik a Ráckeve-Soroksári Duna ág (RSD), amely a Csepel szigetet veszi körül. Az RSD azért nagyon fontos, mert ebből az ágból lehet megtáplálni a Duna-völgyi főcsatornát (DVCS), amelyre az egész vízutánpótlási program első része épül. Szintén az RSD-ből táplálkozik gyakorlatilag a Kiskunsági főcsatorna (Kígyós), amely ugyancsak lényeges eleme a térség vízellátásának. Maga a program – azaz, hogy vizet juttassunk a magas pontokra – a Dunavölgyi főcsatornára épít, mint a nagymennyiségű víz forrására. Kiderült azonban, hogy a Ráckevei-Soroksári Duna-ágnál a két folyóvíz közötti talppont különbség miatt néha olyan

alacsonyra apad a Duna vízszintje, hogy leáll a víz természetes befolyása a mellékágba, az RSD-be. Az 1900-as években megépítették a Kvassay zsilipet, majd a 60-as években építettek ugyan két nagy kiemelő szivattyút ide az akkori vízállásnak megfelelően – és ezek ma is működnek – ugyanakkor a folyamatosan mélyülő meder miatt ezekkel már nem tudnak az RSD-be vizet kiemelni. Ezt a problémát sikerült egy négyéves, 15 milliárd forintos beruházással megoldani, ami a homokhátság vízutánpótlása szempontjából is óriási előrelépés. A megépült új vízkiemelő 30 köbméter/szekundum teljesítményre képes amikor mind a négy szivattyú működik, és pumpálja a vizet az RSD-be. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a valaha mért legalacsonyabb dunai vízszint alatt 50 centiméterrel is működik. Ezzel megteremtettük az alapját annak, hogy minden dunai vízállásnál legyen víz az RSD-ben, és ezáltal a DVCS-ben, és a Kígyósban.

– 80 milliárd forintból elkezdődnek az első beavatkozási pontok. Tiszaalpárnál lesz az egyik vízkivételi pont, a Soroksári Duna-ágon keresztül pedig Duna-völgyi főcsatorna vízkészletének a feltöltésére kerül sor. Hajósnál egy új zsilip épül, ami a vízszint megemelését szolgálja, valamint ugyanitt épül egy 2 köbméter/szekundum kapacitású vízkiemelő szivattyúház. Ez biztosítja, hogy Kunfehértóig zárt csövön eljusson a víz a térség legmagasabb pontján elhelyezkedő tározóba, ahonnan a megye középső és déli részére lesz tovább osztva. Ez a hajósi beruházás mintegy 30 milliárd forintból épül meg, és kiépül
a víz szállításának rendszere, valamint új csatornák és tározók is létesülnek.

A most megépült új vízkiemelő 30 köbméter/szekundum teljesítményre képes, amikor mind a négy szivattyú működik.
Kövessen minket a Facebookon is!
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram