A legszebb karácsonyi ajándékunk a fa alatt, a kisbabánk

Novemberben, a férfiegészség hónapjában sok férfi bajuszt növeszt, hogy felhívja a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára. Te is az egészségtudatosság jegyében növesztetted meg a szakállad?

• Mondhatnám, hogy igen, és tényleg fontosnak tartom a testi egészségünk megőrzését, de valójában jólesett kihagyni a napi borotválkozást. Persze a címlapfotózásra már nem szakállal érkeztem…

Ötödik éve szolgáltok Kiskőrösön a feleségeddel. Hogy érzed magad a városban?

• Nagyon megszerettem Kiskőröst és a benne élőket. Aradi fiúként korábban sem állt távol tőlem az alföldi táj és a szlovák kultúra. Ami leginkább meglepett, az az emberek közvetlensége. Amikor az első szüreti napokon végigsétáltunk a városközpontban, mindenki köszönt, én pedig csak kapkodtam a fejem. Azóta persze megismertem a helyieket, számos baráti kapcsolatot ápolok. Emellett értékelem, hogy Kiskőrösön minden fontos szolgáltatás és kulturális program elérhető. Az pedig külön öröm, hogy itt működik a térség legnagyobb evangélikus egyházi fenntartású oktatási intézménye.

• Egy erős tradíciókkal élő gyülekezet irányítását kaptad feladatul. Kihívásnak tekintetted?
• Őszintén megvallom, kezdetben tartottam attól, hogy miként fogom elődöm, Lupták György örökségét továbbvinni. Az együttműködésünket végül a kölcsönös tisztelet és segítőkészség jellemezte. Hálás vagyok neki a támogatásért. A presbitériumban is akadnak erős személyiségek, akik nem rejtik véka alá a véleményüket. Ezzel együtt tenni akarnak a közösségért és határozott jövőképük van, így tudunk együtt erős gyülekezetet alkotni. Vezetőként támogatom lelkésztársaim és a hitoktatók ötleteit, segítek a kivitelezésben, továbbképzésekre ösztönzöm a kollégákat, és figyelembe veszem a munkánkat érintő visszajelzéseket is.

• A lelkészi szolgálat egyik legfontosabb feladata a közösségépítés. Ebben sikerül előrelépni?
• A kiskőrösi evangélikus gyülekezet mintegy ötezer fős tagsággal rendelkezik, ennek nagyjából a fele fizet egyházfenntartói járulékot. Örömmel mondhatom, hogy egyre több az aktív tagunk, többen jönnek az alkalmainkra. Népszerűek a családi istentiszteletek, a teadélutánok, működik baba-mama klubunk, beindítottuk Tabdin a hittantábort, és egyre több gyerek jelentkezik a kiskőrösi nyári táborba is. A felnőtt Bibliaórákon ma már 25-30-an vagyunk. Pfeifer Ottó lelkésztársam egy Férfikör alapítását tervezi, ahol speciálisan a fiúk, férfiak, apák érdeklődési körére épülő témákat járják körül. Az én mentorációm alatt működik a keresztény könnyűzenei program a gimnáziumban, ahol hangszeres oktatást is tartok. Tapasztalatom szerint a zenével könnyebben megszólíthatók a fiatalok.

• Mit gondolsz arról, hogy az egyháznak modernizálódnia kellene, hogy megtalálja a hangot a digitális korban felnövő generációval?
• Kétségtelen, hogy az egyháznak is tudni kell élni az új technikai lehetőségekkel, főként a kommunikáció terén. Azonban meggyőződésem, hogy nem a TikTok videóktól fog gyarapodni az egyház. A mi erősségünk pont a valós térben létrejövő emberi találkozásokban rejlik. Bár a technika rohamosan fejlődik, az ember életkori sajátosságaiból adódó problémái, útkeresési dilemmái, belső vívódásai valójában ugyanazok. A mi feladatunk, hogy minden korosztályban jelen legyünk és támogatást nyújtsunk a hozzánk fordulóknak.

• Elárulod, hogy milyen a te istenképed?
• Ez a téma rendszeresen felmerül a hittanórákon, érdekes végigkövetni a fiatalok gondolkodásbeli változását. Hogyan alakul a felhőkön át hozzánk szóló, fehérszakállú „Atya” képe elvontabbá. Az én Istenem erő. Élet- és szeretetforrás, aki mindenek fölött áll, mindent áthat. Nem egy távoli lény, hanem a létezésünk alapja. Leginkább János apostol szavaihoz kötöm, aki azt mondja: Isten a szeretet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem az ember származtatja az Istent, hanem fordítva.  Az életünk, tanulmányaink és tapasztalataink során az istenképünk elmélyül és gazdagodik. Tisztelettel és toleranciával tekintsünk tehát egymás istenképére, mivel az egyedi, nincs két egyforma.

• Augusztusban érkezett a családba harmadik gyermeketek, a kicsi Sára. Milyen az idei ünnepvárás nálatok?
• Az advent az egyik legkedvesebb időszakom. Mivel vallásos neveltetést kaptam, már korán átéreztem az advent örömét, amit feleségemmel, Eszterrel igyekszünk átadni a saját gyermekeinknek. Most pedig igazán különleges az ünnepvárás, hogy a legkisebb gyermekünk első karácsonyára készülünk. A testvérei, Réka (7) és Bence (4,5) boldogan veszik körül Sárát. Együtt készítünk adventi koszorút és elmaradhatatlan az adventi naptár is, amit nap, mint nap, izgalommal nyitogatnak a gyerekek. Bár számomra ez az év egyik legelfoglaltabb időszaka is, igyekszem a feleségemnek segíteni az ünnepi logisztikában. Hagyományosan én készítem Szentestére a töltött káposztát, amivel még nem vallottam szégyent.

Az ünnepvárás lelki oldalát tekintve, adventkor meghatározó számomra a fény és a sötétség dinamikája. A téli esték hosszú sötétsége segít kiemelni a fénylő, a lényeges dolgokat. Ami kevésbé fontos, az láthatatlan marad.  Az adventi koszorún kigyúló gyertyák a világosság térnyerését is jelentik. Egy újabb fényponttal megbontható a sötétség, hogy oszoljon végre a homály. Az adventi gyertyaláng addig őrködik az éjben, amíg az igazi fény, az igazi világosság meg nem érkezik hozzánk.

Gmoser Alíz