A kitüntetés apropóján beszélgettünk Kiskőrös díszpolgárával zenéről, a tanítás öröméről és a több évtizedes szolgálat során bejárt belső útról. Életévekben számítva 82 esztendő, a zene időtlen, szüntelenül áramló és lüktető léptékében egy gazdag életpálya állomásait idéztük fel.

– A rangos elismerést a magyar zeneművészet területén végzett több évtizedes pedagógusi munkásságáért ítélte oda a szakmai zsűri. Mit jelent Önnek a Cziffra Fesztivál Életműdíja?

– Mélyen meghatott, amikor értesültem róla, hogy a szakmai zsűri nekem ítélte ezt az elismerést. Balázs János művész úr, a Cziffra György Fesztivál megálmodója személyesen értesített a döntésről, ami különösen nagy megtiszteltetés volt számomra. Az pedig még kedvesebbé teszi az elismerést, hogy benne látom mindazoknak a kollégáknak és tanítványoknak a támogatását, akikkel együtt dolgozhattam, akiknek a fejlődését végig kísérhettem. A Zeneakadémia Nagyterme önmagában is különleges helyszín, a magyar zenei élet egyik szentélye. Ott állni a színpadon, kiváló művészek társaságában, és átvenni ezt a díjat valóban felemelő pillanat volt. Az est igazi ünneppé vált: a koncerten nagyszerű művészek: Balázs János, Baráti Kristóf, Bogányi Gergely, Boldoczki Gábor léptek színpadra, a közönség pedig nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadta őket és a műveket.

– Milyen élmények vagy meghatározó pillanatok indították el a zene felé vezető úton, és honnan merített motivációt ehhez a gazdag életpályához?

– 1944-ben születtem, egyszerű, dolgos kiskőrösi családban nevelkedtem. A zene nem volt mindennapos része az életünknek, de a templomban megszólaló orgona hangja, a gyülekezet éneke, a rádióban vasárnaponként felcsendülő orgonadarabok különleges élménye mély nyomot hagyott bennem. Talán ezek az első zenei benyomások adtak később irányt az életemnek.

– Kiskőrös mindig elismeréssel adózott az Ön munkássága előtt, néhány évvel ezelőtt a város díszpolgára lett. Milyen kapcsolat fűzi ehhez a közösséghez?

– Sokat köszönhetek ennek a támogató és inspiráló közegnek, a város ma is gazdag és sokszínű közösségi életének. A zenei és kulturális rendezvények, a könyvbemutatók, tudományos fórumok, színházi estek mind azt mutatják, hogy a kultúra élő valóság Kiskőrösön. Művészeti iskolánk pezsgő zenei élete csodálatos. Örömmel látogatom – a teljesség igénye nélkül – a zenetanárokból alakult Friss-Barokk Együttes, Csővári Csilla operaénekes tanár fellépéseit (időnként férjével, Káli Gábor karmesterrel együtt), vagy a dr. Szokody Anikó zongoraművész által szervezett kamarazenei estéket. Mindezek mellett a templomi közösség is fontos része az életemnek.

– Zenekar alapítójaként és pedagógusként generációk zenéhez való viszonyát alapozta meg Kiskőrösön. Mire a legbüszkébb, amikor visszatekint?

– Hálás vagyok azért, hogy 1982-ben alapítója, majd évtizedeken keresztül vezetője lehettem a kiskőrösi fúvószenekarnak. Ez a közösség sok zenét tanuló fiatalnak adott és ad meghatározó élményeket, és ma is fontos része a város zenei életének, immár Sipos Béla karnagy vezetése által. Boldoggá tesz, hogy megtiszteltek az Örökös zenekari tag címmel.

Öröm számomra, hogy a 2023-ban megjelent Zenei élet Kiskőrösön könyv szerzőjének, Turán Istvánnak munkatársa lehettem. Ennek hatására ő is kedvet kapott a trombitáláshoz. Több növendékem is a zenei pályát választotta, vannak közöttük szólisták, zenekari muzsikusok és pedagógusok is. Tanítványaim sikerei zenepedagógusi pályám ragyogó csillagai. Mindig az vezérelt, hogy tudást és szeretetet adjak át, mert a zene tanításának igazi célját a technikai ismereteken túl személyiségformáló hatásában látom. Hiszem, hogy a zene olyan belső világokat nyit meg az emberben, amihez más úton nehéz eljutni. Tanárként kiemelkedő pillanatok voltak számomra, amikor láttam, hogy a tanítványaim is rátalálnak erre az útra.

Tóth Tímea