Szombat délelőtt óta a Szfinx előtt sorra állnak meg a járókelők és a kíváncsiskodók egy szelfire, fotóra. Igyekezni kell, hiszen a hó-Szfinx sorsa meg van pecsételve: egy kis enyhülés, olvadás, és már csak az emlékekben, meg a telefonok galériájában él tovább a különleges alkotás.

-A hó-Szfinx órák alatt a környék sztárja lett, sokán állnak meg egy szelfire, fotóra, mintegy bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy egy kis kreativitással még a szigorú télből is lehet poént csinálni. De ez már a végeredmény. A történet ott kezdődött, hogy Rózsa Tibor barátom, a Soltvadkerten telephellyel rendelkező Rózsa-Stone tulajdonosa pénteken felhívott, hogy lenne-e kedvem a kőüzem területéről kihordott, hóból egy Szfinxet faragni. Az ötletgazda kérését már csak azért sem utasíthattam vissza, mert a munka dandárját Tibor és munkatársai már pénteken elvégezték. Az udvarról kihordott mintegy 80 köbméter hóból megépítették a 8 méter hosszú, három méter magas és négy méter széles szfinx - formát. Érdekes volt, amikor ásóval, lapáttal, kapával megformáztam a Szfinx arcát, amelyet eredetiben sajnos még nem láttam. A Kairó város közelében található giza nagy Szfinxről annyit azért tudtam, hogy egy hatalmas kőszobor, és egy oroszlán testű és emberi fejű lényt ábrázol. Az ókori világ legjelentősebb szobrát, egyetlen mészkőgerincből faragták, 240 méter hosszú és 73 méter magas, tehát a hószobor arányai nagyjából az eredetihez igazodtak. Kicsit sajnálom, hogy a közös alkotás sorsa a hőmérőtől függ, de a különleges alapanyag, a hó pont attól jó, hogy nem kell örökre tervezni vele. Jón a napsütés, és a hó-Szfinx visszatér eredeti halmazállapotába és a legendák világába – mondta Farkas Tibor szobrász.

Zsiga Ferenc fotó: Bíró Róbert/FB