– Egy céltudatosan megtervezett pálya, vagy szerencsés véletlenek sorozata vezette idáig?

– Tősgyökeres kiskőrösi vagyok, itt jártam általános iskolába, majd gimnázium után a Wattay szakközépiskolában szereztem meg azt a két szakmát, ami kijelölte az utamat. Sokáig nem volt elképzelésem arról, hogy milyen irányban tanuljak tovább, tulajdonképpen hozzácsapódtam néhány barátomhoz, akik a CAD-CAM szakirányú informatikus képzést választották.  Hamar kiderült, hogy az alkatrészek számítógépen való megtervezése kedvemre való feladat, és hogy jól eligazodom a 3D világában. Tetszett az irány, de úgy éreztem, hogy gyakorlatias szemlélettel lépéselőnybe kerülhetnék a munkaerőpiacon, ezért megszereztem a gépi forgácsoló szakmát is. A kimondottan műhely orientált képzésen a különböző anyagok esztergálással és marással történő megmunkálásában szereztünk szaktudást, ami kifejezetten jól ment nekem, így sok sikerélményt szereztem. 

– Hogyan született meg a saját vállalkozás igénye? 

– Az iskola elvégzése után egy német tulajdonú cégnél helyezkedtem el, ahol CNC marógépen egyedi alkatrészeket gyártottam. Egy év kétműszakos, heti hatnapos munka után azonban váltani szerettem volna, vágytam arra, hogy a magam ura legyek. Egy táplálékkiegészítőkkel foglalkozó kis üzletet vettem át, és öt évig a kereskedelemben dolgoztam. Ez is jó időszak volt: rájöttem, hogy kereskedelmi vénával rendelkezek, és szerettem foglalkozni az emberekkel is. Viszont éreztem, hogy ez az üzlet a megélhetéshez ugyan elég, de a fejlődéshez már nem. És egyre jobban hiányzott az alkotás is. Így aztán az üzlet mellett fémipari útkeresésbe kezdtem.  

– Hogyan lát hozzá az ember egy gyártócég elindításához jelentős pénz, kapcsolatok és referenciák nélkül?

– Felvettem egy hatmilliós személyi kölcsönt, és 2019-ben megalapítottam a LenLine Kft-t. Egy 100 négyzetméteres fűtetlen raktárat béreltem ki, és néhány tízezer forintos ráfordítással beszereztem az alapgépeket: sarokcsiszolót, fúrót… egy kedves ismerősöm jóvoltából egy húszéves hegesztőgépet is kaptam kölcsönbe. Az első megbízások kisebb lakossági munkák voltak. Délelőtt vittem az üzletet, délután – sokszor alig 3 fokban – a műhelyben dolgoztam, éjszaka pedig bemutatkozó emaileket küldtem főleg német és osztrák fémmegmunkálással foglalkozó cégeknek. A havonta kiküldött hat-hétszáz levélből egy-kettőre érkezett válasz. De én töretlenül mentem tovább. Lassan megérkeztek az első megbízások, de évekbe tellett, mire komolyabb feladatra is alkalmasnak ítéltek. Addig árban, minőségben, szállítási határidőben, pontosságban, rugalmasságban… folyamatosan „hőmérőztek” minket. Ami pénz bejött, azt visszaforgattam gépbe, fejlesztésbe, munkaerőbe… Volt, hogy az autómat kellett eladni, hogy alapanyagot tudjak vásárolni az árából, viszont a partnernél „megugrottuk” a mércét, és azóta is együtt dolgozunk. 

A pandémia több tekintetben vízválasztónak bizonyult: végleg elengedtem az üzletet, hogy minden erőmmel a cégre koncentrálhassak, és egy súlyos covid fertőzés is arra késztetett, hogy sok mindent újragondoljak. Ekkor már az ipari parkban, egy 260 négyzetméteres fűtött csarnokban dolgoztunk, és volt két munkatársam – egyikük a legjobb barátom – akik végig helytálltak, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Persze a világjárvány sok mindent megtépázott: a partneri kört, a megbízásokat… De mi mentünk tovább, tettük a dolgunkat, és minden szabad forrást fejlesztésre költöttünk.  

– Meghozta az eredményt a befektetett munka?

– Nemrégiben lettünk hatévesek. Az induláskor 2019 nyarától év végéig 3 millió forint volt az árbevételünk, az első teljes évünkben már 45 millió. Ekkor költöztünk át az új csarnokba, és 2021-ben már 105 millió, egy évvel később pedig 215 millió forint volt a forgalom. 2023-ban kis visszaesés jött, ekkor 175 millió forintot értünk el, és ez a szint tartotta magát 2024-ben is. Idén némi javulást érzékelünk a piacon. A közelmúltban költöztünk egy 750 négyzetméteres csarnokba, de a végső cél az, hogy a két éven belül az ipari parkban megvásárolt telken egy saját tulajdonú csarnokot építsünk fel. 

– Hová szeretne eljutni?

– Örök álmodozóként nekem mindig valami még nagyobb cél lebeg a szemem előtt. Szeretnék értéket teremteni egy olyan cég felépítésével, amit számon tartanak országos, sőt, akár nemzetközi viszonylatban és elismernek a szakmában is. Úgy érzem, hogy van bennem elég lendület ahhoz, hogy akár egy világszínvonalú céggé fejlődjön az, aminek letettem az alapjait. A fémmegmunkálás elég szerteágazó tevékenység, amire minden iparági szegmensben szükség van az autóipartól az orvostechnikán át a bányaiparig… Én a kiegyensúlyozott termelés érdekében igyekszem arra fókuszálni, hogy a lehető legszélesebb spektrumban jelen legyünk. Szóval, úgy érzem, hogy a további fejlődésnek nincs akadálya.

– Mi az a háttérország, amiből újra tud töltődni, ha kell?

– Párommal, Dórival ketten élünk egyelőre, mindketten a cégben dolgozunk. Tíz éve vagyunk együtt, társam és segítőm volt a cég felépítésében és azóta is mindenben támaszkodhatok rá. Maximalista vagyok és munkamániás, a pihenés és kikapcsolódás módját, az egyensúly megtalálását még tanulom. Pillanatnyilag a motorozás az, ami segítségemre van a stressz kezelésében. 

– Milyen tapasztalatot adna át egy tanácsot kérő, vállalkozásalapítás előtt álló fiatalnak? 

– Szerintem a legfontosabb dolog ha valaki vállalkozni szeretne, hogy mindenkinél jobban higgyen magában és abban, amit csinál. Nekem legalábbis ez adott kapaszkodót az elmúlt hat év véget nem érő hullámvasútján. Ezenkívül amit biztosan állíthatok, hogy fejlődni csak a komfortzónánkból kilépve lehet.

Cikk: Tóth Tímea