Alig másfél év telt el azóta, és az elkötelezett orvost, keresztény és civil ügyek lelkes támogatóját, négy gyermekes édesapát új kihívások elé állította az élet: november 3-ától a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház főigazgatói feladataira kapott megbízást – vagy ahogy ő fogalmaz: elhívást. Háziorvosként ellátott betegeitől így kénytelen elbúcsúzni, akik közül – meséli – többen fogalmaztak úgy emiatt, hogy az egyik szemük sír, a másik meg nevet. Hiszen a húsz éve tisztelt háziorvost ugyan elveszítik, de a kiskunhalasi kórház nyer egy helyi vezetőt.

Több időpontmódosítás után majdnem este hét óra volt, amikor sikerül beszélnünk. A nap végén, egyeztetések, találkozók, rengeteg új információ befogadása, és a múlt még lezáratlan ügyeinek rendezése után még mindig türelemmel és őszinte érdeklődéssel fogadta a kérdéseket.

– Nem tűnik fáradtnak, pedig fenekestül felfordult az élete. Az a fajta ember, akit a felelősség nem nyomaszt, inkább cselekvésre sarkall?

– Ha megtalál a feladat és azt érzem, hogy szükség van rám, beleállok. Az a hitem, hogy ha kapok hozzá elég erőt és energiát, akkor azzal az üggyel dolgom van.

– És most kapott?

– A családom támogat, a betegeim, a kollégáim és a döntéshozók biztatnak. A lendületem és a munkabírásom adott. Bizakodó vagyok.

– Két évtizedes háziorvosi és sürgősségi tapasztalattal lett kórház főigazgató. Tekintsük át ezt az időszakot!

– Pont húsz éve költöztünk Kecelre, ekkor kezdtem el a helyi háziorvosi körzetben dolgozni. Másfél évvel később szakvizsgáztam, közben átvettem az imrehegyi körzetet is tartós helyettesítéssel, és az utóbbi időben már közel háromezer ember egészségéért feleltem. A sürgősségi ellátás 18 éve része az életemnek, a halasi SBO-n rendszeresen vállalok ügyeletet ugyanúgy, mint a háziorvosi ügyeleti rendszerben. Másfél éve vármegyei kollegiális szakmai vezetőként is dolgozom. Az orvoslás mellett a keresztény közéletben is szerepet vállalok: több mint 19 éve tagja, 13 éve vezetője vagyok a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége keceli csoportjának, négy éve pedig országos elnökségi tagként is dolgozom. Úgy gondolom, hogy aki minden nap emberekkel foglalkozik, az előbb-utóbb természetes módon kapcsolatba kerül közösségekkel, intézményekkel – és jó, ha felelősséget is vállal értük.

– Hogyan került képbe a halasi kórház főigazgatói pozíciójának várományosaként?

– Teljesen meglepő módon: a nyáron egészen más témában beszélgettem dr. Lénárt Endrével, ő vezette akkor a halasi kórházat. Kollegiális vezetőként keresett meg, és egy idő után váratlanul feltette a kérdést, hogy lenne-e kedvem a kórház élére állni. Én akkor nemet mondtam, ő viszont nem engedte el a gondolatot, és több szakmai körben is említette a nevemet. A felvetés jó visszhangot kapott. Szeptember végére gyorsultak fel a folyamatok, amikor már döntés-előkészítő beszélgetésekre kaptam meghívást, és egyre inkább úgy éreztem: ha ez a hívás valóban nekem szól, akkor nem illik fékezni. 18 év sürgősségi munka után elég pontos képem van a halasi kórház működéséről, nehézségeiről és lehetőségeiről. Korábban is sokan mondták: szükség lenne valakire, aki helyben szocializálódott és ismeri a viszonyokat. Végül elfogadtam a feladatot.

– Ennek viszont az az ára, hogy el kell engednie a háziorvosi munkáját…

– Ez a legnehezebb része. Három háziorvosi szerződést kell lezárnom, és nem szeretnék úgy távozni, hogy azzal bárkinek nehézséget okozok. Valójában egyfajta gyászfolyamat is ez bennem: húszéves szolgálat lezárása. Ugyanakkor az új feladat iránt kíváncsiság és öröm is van bennem. A kórház megérdemli, hogy stabil, jelenlévő vezetést kapjon. Hiszem, hogy most erre hívnak. Az SBO-n azonban továbbra is szeretnék gyógyítani. Ez fontos része a szakmai identitásomnak, és úgy érzem: akkor tudok jó vezető lenni, ha időről időre én is beállok az ellátásba. Emellett Kecelen a képviselő-testület egészségügyi bizottságában a külsős tagságomat szeretném megtartani, és a Keresztény Értelmiségiek Szövegségében végzett munkát sem kívánom abbahagyni.

– Milyen kórházat szeretne vezetni?

– Olyan intézményt, ahol a beteg ember méltósága az első. Ahol az ellátás átlátható, a várólisták beláthatók, a munkatársak pedig biztonságban és jól érzik magukat. Erősíteni szeretném a betegbiztonságot, teret adni az új technológiáknak, és teljesítményalapú, ugyanakkor emberközpontú működést kialakítani. A kollégák számára szeretnék olyan munkahelyet teremteni, ahol jó dolgozni. Mert az egészségügy csak akkor működik, ha aki benne dolgozik, szakmailag és emberileg is támogatva érzi magát.

– Mit kíván saját magának az új időszakra?

– Bölcsességet, türelmet, és azt, hogy a rám bízott több mint százezer ember javára tudjam kamatoztatni mindazt, amit az elmúlt húsz évben kaptam és megtanultam.

NÉVJEGY

Dr. Suhajda János gyermekkorát érettségiig Kiskőrösön töltötte. Köztiszteletben álló pedagógus szülei a kiskőrösi gimnáziumban tanítottak: édesapja, Suhajda János fizika-kémia-technika szakos tanárként, míg édesanyja, Ancika orosz-történelem szakos tanárként generációk oktatásában és nevelésében töltött be meghatározó szerepet.

A Semmelweis Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát 2003-ban, 2005 óta dolgozik a keceli és imrehegyi háziorvosi körzetben, 2007-ben tett háziorvostani szakvizsgát. 2007 óta rendszeresen teljesít műszakot a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán, háziorvosként ügyeletet ad az országos alapellátási ügyeleti rendszerben, 2024 júliusa óta Bács-Kiskun vármegye háziorvosi kollegiális szakmai vezetője. Nős, felesége logopédus. Négy gyermekünk van: idősebb fiuk orvosi egyetemre jár, lányuk a református teológián harmadéves lelkésznek készül, az ifjabbak középiskolások.

Cikk: Tóth T.