Július 8-án reggel indultunk a kiskőrösi Polgármesteri Hivatal mellől busszal. Első úti célunk a Kaposvár melletti Deseda-tó volt, ahol megnéztük a Fekete István Látogatóközpontot. Fekete István számos természetközeli regényével örvendezteti meg a mai napig a gyerekeket és a felnőtteket is. A látogatóközpont kiállítása megelevenítette előttünk a Tüskevár és a Téli berek élővilágát.

Ameddig a csapat egyik fele a kiállítást nézte meg, a másik fele - ha nem is a viharos tengeren - de borús időben, a Deseda-tavon kerülhetett egyet elektromos meghajtású hajón. A kapitány sok érdekes dolgot mesélt a nem is oly régi időben született tóról, annak kialakulásáról.

Miután elbúcsúztunk Kelétől, Vuktól és Lutrától, ismét buszra szálltunk, hogy Kaposvárra utazzunk. Kaposváron elsétáltunk a Nagyboldogasszony Székesegyházba, ahol Tibor atyától megtudhattuk, hogy a 32 esztendős Kaposvári Egyházmegye és a mi egyházmegyénk, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye székesegyházát egy különleges kapcsolat köti össze: mindkét székesegyház Nagyboldogasszony tiszteletére lett szentelve. Ezért a látogatás zárásaként Nagyboldogasszony tiszteletére imádkoztuk el közösen az Üdvözlégy Mária imádságunkat.

A két program után jól jött egy kis lazítás és egy kényeztető desszert. A nap is előbújt, így jó alkalom volt Kaposvár belvárosában egy cukrászdába betérni, ahol fagyizhattunk egyet. A felnőttek pedig a várva várt kávéhoz is hozzájutottak.

Pihenés után buszunkkal Szenna felé vettük az irányt. A szennai lipisen-laposon eljutottunk a skanzenbe, ahol a Zselic építészeti örökségét néztük meg. Tájházakat, azok berendezéseit és a régi falusi emberek életterét, környezetét csodáltuk meg. A skanzen legmagasabb pontján épült református templomot is megnéztük, és megcsodálhattuk annak gyönyörű kazettás mennyezetét.

A skanzen után elindultunk Patcára, a Katica tanyára. Érkezéskor nem tudtunk betelni a csodálattal. Akármerre tekintettünk, csúszdák, ugrálók, traktor vonat, és sok olyan dolog, amiről nem is tudtuk eldönteni, hogy mire való. A központi hatalmas épület pedig telis-tele beltéri játékokkal. Ennek felfedezése azonban másnapra maradt. A szállás elfoglalása után vacsoráztunk, majd a szentségi böjtöt kivárva a szálláshely közösségi terében Tibor atya misét mutatott be nekünk. Az esti misén a fiúk végeztek olvasószolgálatot. A mise után az esti lefekvésig még lehetett játszani, beszélgetni. Senkit nem kellett altatni, jól elfáradtunk.

Másnap reggel 8 órától szentmisét tartott Tibor atya, ahol most a lányok olvastak. A mise után átmentünk reggelizni a Katica-tanya éttermébe, majd következett a várva várt játék a tanyán. Betekinthettünk a gazdaság életébe, részt vettünk egy tehénfejés bemutatón. Hála a jámbor tehénkének a bátrabbak ki is próbálhatták, hogyan lehet tejet fakasztani.

Az időjárás nem tette lehetővé, hogy kültéren játszunk, de a rengeteg beltéri játéknak köszönhetően így sem unatkoztunk. Óriáscsúszdák többféle csúszási lehetőséggel: nadrágban, fánkon, zsákban. Mászó komplexumok, telibe-találda (ahol szivacslabdával lőttük egymást), trambulinpark, puhi-dühi, és még sok-sok más játék. Ebédre mindenki megéhezett, és elpilledt.

Az ebéd elfogyasztása után elköszöntünk az élmény központtól, majd elindultunk hazafelé, de még egy program várt bennünket. Megálltunk Kaposszentjakabon, a bencés apátság romjainál. Mindenki arra gondolt, hogy megnézünk egy pár régi romos falat, majd indulunk is tovább. Legnagyobb meglepetésünkre egy olyan élményekkel teli programon vehettünk részt, amely méltó lezárása volt rövid, de tartalmas kirándulásunknak. A muzeológus körbevezetett bennünket, és számtalan érdekességet mesélt az apátságról, a bencések életéről. Mesélt az ásatásokról, és egy pár fedőlemez eltávolítása után feltárult előttünk egy rejtélyes sír is. A gyerekeknek az volt a feladata, hogy próbálják megtalálni, mi vagy ki rejtőzhet a sírban, a homok alatt. Miközben a gyerekek óvatosan eltávolították a homokot, feltárult előttünk egy koponya. Majd egyre jobban kirajzolódott egy ember csontváza (az olvasó megnyugtatására: műanyag csontvázat rejtett a sír). Ásatás közben a gyerekek észrevétlenül sok dolgot hallhattak, tanulhattak a régészeti munka szépségéről.

A kirándulásunkat egy dunaföldvári fagyizással zártuk, majd szerda este épségben hazaértünk Kiskőrösre.

A kirándulás egy jelképes egyéni hozzájárulás mellett a Bethlen Gábor Alapkezelő pályázati támogatásával valósult meg. Köszönjük Főtisztelendő Tóth Tibor atya és Pálfi Zsuzsa szervezési munkáját. Külön köszönet Zsuzsának, aki a programok összeállításában, a pontos menetrend kidolgozásában óriási segítséget nyújtott azért, hogy kirándulásunk során sok játékban és lelki élményben legyen részünk.

cikk fotók: Pálfi Péter diakónusnövendék