• Budapesten végeztem az Állatorvosi Egyetemen, majd Bécsben tanultam aneszteziológiát, ami nélkülözhetetlen a munkámhoz, ugyanis sok állatot csak altatásban tudunk vizsgálni. Egyetemi éveim alatt gyakorlatoztam Nyíregyházán, később önkéntesként és gyakornokként is dolgoztam itt. A diplomaosztó után két héttel pedig már hivatalosan is az állatpark munkatársa lettem. Ez az a hivatás, amit csak szívből érdemes végezni.

Emlékszel, mikor dőlt el, hogy egzotikus állatgyógyász szeretnél lenni?

• Gyerekkorom óta rajongok az állatokért, már óvodásként, itt Kiskőrösön azt rajzoltam, hogy egy tigrist műtök – húsz évvel később ez az álmom valóra vált a Nyíregyházi Állatparkban. Itt éreztem először, hogy értem, mit mondanak az állatok. Persze nem dr. Doolittle módon, de sok mindent elárulnak a tekintetükkel, a viselkedésükkel.

Mi a legnagyobb kihívás a munkádban?

• Egy állatkerti állatorvosnak minden szakterülethez értenie kell: sebészethez, belgyógyászathoz, diagnosztikához, altatáshoz, sőt fogászathoz is, és még sorolhatnánk. A különleges fajok élettani, anatómiai és takarmányozási sajátosságait is tudnunk kell. Előfordul, hogy külföldi specialisták segítségét kérjük, például egy elefánt agyarának eltávolításához. Ezért is volt hatalmas élmény, hogy márciusban egy nemzetközi orvos csapat tagjaként Kenyában dolgozhattam. A programban 5 kontinensről, 13 országból 27 állatorvos vett részt.

Hogyan kerültél a kenyai projektbe?

• A kutatócsoportba való beválogatás önéletrajz és szakmai, valamint tudományos munkák alapján történt. Én egyedüli magyarként kerültem a kiküldetésbe. A populáció felmérés és biodiverzitás megőrzés miatti mintavételezések, betegségek azonosítása és járványok megfékezése volt a küldetésünk célja. Állatorvosi csapatként vadon élő állatokat figyeltünk meg, mintavételeztünk, és együttműködtünk a helyi közösségekkel, hogy jobban megértsük a szerepüket a járványok terjedésében.

Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok?

• A nemzeti parkban a veszélyes állatok miatt nem lehet fegyveres őr, vagyis ranger nélkül mászkálni. Amikor dolgoztunk, ő vigyázott a biztonságunkra. Éppen egy madarat boncoltunk, amikor a ranger figyelmeztetett, hogy a túloldali bokorból egy víziló leselkedik. Jobb híján futnunk kellett, míg az őrök visszaterelték az állatot a tóba. Bár a víziló nem tűnik vérszomjasnak, de tudni kell, hogy a kafferbivaly után a második legveszélyesebb állat Afrikában.

A helyiek úgy hiszik, hogy Walt Disney a kenyai nemzeti parkokról mintázta Az oroszlánkirály c. film látványvilágát. És valóban, a Kenyában találhatóak azok a csodás völgyek, hegyszirtek, tavak és egzotikus állatok, amelyek a mesében szerepelnek. Nekem is régi álmom volt, hogy lássak egy elefántcsaládot a Kilimandzsáró előtt vonulni. Egy órán át ültünk a szavannán, és egyszer csak megjelentek – pontosan úgy, ahogy elképzeltem. Nagyon megható volt, el is sírtam magam.

Mit tanulhat az ember az állatoktól?

• Az állatok megtanítanak a kötődésre és az elengedésre is: jelenleg éppen egy vörös óriáskengurut nevelünk az állatparkban. Tudatosan többen foglalkozunk vele, hogy mindkét fél számára kevésbé legyen fájdalmas a visszaengedés a csapatába, ahová tartozik. Mi, az állatparkban dolgozók, újra megtapasztaljuk a természet szezonalitását, amit az emberek többsége már elveszített. Aki képes egy állathoz kötődni, könnyebben nyit más emberek felé is. Az egyetemen én is részt vettem állatasszisztált terápiáról szóló kurzuson.

Miben látod az állatkertek szerepét ma?
- Az állatkertek nemcsak szórakozási lehetőséget nyújtanak, hanem oktatási és természetvédelmi feladatot is ellátnak. Táblák, zootáborok, iskolai programok és videók segítenek már gyerekkortól közelebb hozni az embereket az állatvilághoz. Fajmegőrző tenyészprogramokkal veszélyeztetett állatokat telepítünk vissza a vadonba, és a kutatás is kulcsfontosságú: figyeljük az állatokat és dokumentáljuk a tapasztalatokat, hozzájárulva a vadon élő példányok megmentéséhez.

Mit tehetünk mi, hétköznapi emberek az állatok védelméért?
- A természet védelme otthon kezdődik: ismerjük meg a környékünk élővilágát, milyen madarak, emlősök élnek körülöttünk, óvjuk az élőhelyüket, és ne bántsuk őket!

Cikk: Karakai Eszter