A sajtótájékoztatón megjelentFont Sándor, országgyűlési képviselő, Suhajda Antal, Akasztó polgármestere, Kalapos Frigyes, akinek a földjén a kuriózumnak számító

leleteket feltárták. A régész szakma részéről Wilhelm Gábor, a kecskeméti Katona József Múzeum osztályvezető régésze,

Füredi Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének honfoglaláskor kutató régésze tartott tájékoztatót.

A leletek a magyarok gyökereihez vezetnek

Az esemény első felszólalója Font Sándor volt.

A térség országgyűlési képviselője kiemelte, Kalapos Frigyesnek, a föld tulajdonosának múlhatatlan érdeme van a szenzációs leletek feltárásában, hiszen etikusan és körültekintően járt el, azonnal az ilyen ügyekben illetékes vármegyei múzeumot értesítette. A múzeummal kapcsolatban álló amatőr, fémkeresős régészeknek is köszönet jár, hiszen egy-egy felfedezésükkor azonnal tudják, mi a követendő protokoll. A képviselő hozzátette, nem csak az akasztóiak, de a térségben élő emberek is büszkék lehetnek arra, hogy szűkebb hazájukban ilyen kivételes és nagy értékű, a magyarok gyökereihez vezető leleteket sikerült feltárni és megmenteni az utókornak.

Suhajda Antal polgármester szerint a kiemelkedően ritka leletek is azt igazolják, hogy az írott forrásokból kiolvashatóan legalább 800 éves múltra visszatekintő Akasztó története jóval régebbre nyúlik vissza.

A mostani felfedezés nem csupán izgalmas történelmi adalék, hanem olyan érték, amelyre méltán lehetnek büszkék az akasztóiak. A község ősi múltja erős kapocs lehet az itt élők számára, erősítheti identitásunkat és emlékeztethet arra, hogy gyökereik mélyen a magyar történelem talajába kapaszkodnak.

Kalapos Frigyes, akinek a földjén megtalálták a leleteket annak adott hangot, nagyon büszke arra, hogy földbirtoka bekerült a magyar régészet történetébe, örömmel látja a régészeket, ha esetleg tovább kutatnának.

Igazi régészeti szenzáció

Wilhelm Gábor, a vármegyei múzeum osztályvezető régésze, az ásatás szakmai vezetője szerint Akasztó határában igazi régészeti szenzációnak számító honfoglalás kori sírokat találtak. A feltárást a múzeum munkatársai végezték, munkájukat múzeumi önkéntesek, magánszemélyek és az akasztói önkormányzat támogatta. A kutatáshoz felkérésére csatlakozott Füredi Ágnes, a téma szakértője, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet honfoglaláskoros régésze.

Mit rejtett az akasztói föld mélye?

A szakember szerint valószínűleg egy apát, annak fiát, valamint egy közeli hozzátartozójukat temettek el mintegy 1100 éve. A 17-18 éves korában elhunyt harcos sírjában egy kuriózumnak számító ezüst tarsolylemezre, bal kezén egy kék üvegköves aranygyűrűre is leltek. Ehhez hasonló tarsolylemezből a teljes Kárpát-medencében összesen 29-et ismernek. Így egy kiemelkedően ritka leletről beszélhetünk. A tárgyakat restaurálják és izgalmas, más irányú, például genetikai kutatások is lefolytatnak majd.

A harci elit tagjai korán elhunytak

A sírok a 920–930-as évekből, a Kárpát-medencében való megtelepedésnek a meghatározó szakaszából származnak.

Az első sír szinte bizonyosan az akkoriban már nem éppen fiatalnak számító, 17-18 éves elit harcosé volt. A melléklet része egy ezüst tarsolylemez, amely olyan ritka lelet, amelyből a teljes Kárpát-medencét tekintve eddig 29-et ismerünk. Ez önmagában különlegessé teszi a sírt. A sírból egy aranygyűrű került elő kék üvegkövekkel, továbbá két díszes arany hajkarika, ezüst gyűrűk, valamint egy lóhám aranyozott ezüst szerelvényei. Ezek a tárgyak mind a harcos magas társadalmi státuszára utalnak. Ez a lelőhely a régészek szerint a legjelentősebb honfoglalás kori leletek közé tartozik.

Az elmondottakból kiviláglott az is, hogy a harcost nemcsak lószerszámmal, hanem a ló fejével, lábával és bőrével együtt temették el, a többi részét valószínűleg a halotti tor alkalmával elfogyasztották. A feltárt lószerszámveretek, aranyozott ezüst szerelvények, a további tárgyak mind az elhunyt elit státuszára utalnak.

A második sír szintén csak magas státuszúakra jellemző, de még fiatalabb, 15-16 éves harcos földi maradványait és annak mellékleteit tartalmazta.

A harmadik sírban nyugvó 30-35 éves férfi különlegessége a tegezében lévő, jellegzetes 10. századi szablya volt, valamint itt is előkerültek pénzérmékkel díszített lószerszámok, továbbá egy ezüst karperec. Az előzetes genetikai vizsgálatok szerint elképzelhető, hogy az utóbbi két sírban apát és a fiát temették el, és ők annak a magas rangú személynek a rokonai lehettek, akié a tarsolylemez volt. A szakemberek szerint az akasztói leletek segítenek tisztább képet alkotni a honfoglalás utáni magyar harcos elit családi kötelékeiről és temetkezési szokásairól.

Miért számít különlegesnek a felfedezés?

Erre a kérdésre Füredi Ágnes adta meg a választ, aki úgy fogalmazott, hogy különösen az első sír kivételesen ritka. Az ezüst tarsolylemez és a gazdag arany-, ezüst ékszerek, ötvösmunkák a lóval való temetkezéssel együtt olyan részleteket mutatnak, amelyek ritkák és magas rangú harcos, vezető sírhelyére utalnak. A felfedezés ezért különösen jelentős, mert a korai magyar társadalmi hierarchia, harcos elit és temetkezési szokások tanulmányozásában.

A sajtótájékoztatót Wilhelm Gábor azzal zárta: a most folyó restaurálás és kutatás várhatóan további fontos információkat szolgáltat, amelyet szintén megosztanak majd a régész szakmával és a nagyobb nyilvánossággal. A leletekből várhatóan 2026-2027-ben nyílik kiállítás a vármegyei múzeumban.

Cikk, fotók: Zsiga Ferenc