Ezért fontos, hogy ma és minden nap kiálljunk egymás mellett. Fontos, hogy ne fordítsuk el a fejünket, amikor valakit bántanak. Fontos, hogy legyen bátorságunk szólni – tanárnak, szülőnek, barátnak. Mert a hallgatás gyakran ugyanannyira fáj, mint maga a bántás.

De ne felejtsük el: a jó szónak, az odanyújtott kéznek, egy mosolynak is hatalmas ereje van. Amikor odaállunk valaki mellé, amikor azt mondjuk: Nem vagy egyedül, akkor már tettünk valamit. Akkor már megtört a csend, és elindult a változás.

A mai nap üzenete világos:
👉 Senkinek nem szabad félelemben élni.
👉 Senkinek nem szabad szégyenkeznie önmaga miatt.
👉 Mindannyiunk felelőssége, hogy az iskolában és azon túl is biztonságos, elfogadó közösséget teremtsünk.

Képzeljünk el egy láncot. Egy erős láncot, amelynek minden szeme mi vagyunk. Van, aki szavával erősít, van, aki a barátságával, van, aki egyszerűen csak azzal, hogy kiáll valaki mellett. Ha mind összefogunk, a lánc megállítja a bántást.

És most egy kérdést szeretnék hagyni mindannyiunknak:
Te melyik láncszem leszel? Az, aki továbbadja a bántást, vagy az, aki megállítja?

Köszönöm, hogy együtt gondolkodtok, hogy együtt álltok ki. Mert változást mindig a közösség teremt – és mi képesek vagyunk rá.

Tisztelettel: Tóth Laura Tünde