Hogyan született meg a baba-mama klub?

Petra: Gyógytornászként a várandósságom alatt kismama tornát tartottam, ott alakult ki egy kis közösség, akikkel a szülés után is ápoltuk a kapcsolatot. Pár hónap otthonlét után úgy éreztem, szükségem van valamire, ami kimozdít a négy fal közül. Így született meg a baba-mama klub ötlete. Mi anyukák egy kávé mellett beszélgetünk, megosztjuk egymással örömeinket és kihívásainkat, miközben a gyermekeink mellettünk játszanak. Később elkezdtünk együtt ünnepelni, a mikulást, karácsonyt, majd a családokat is bevontuk. Tavaly szeptemberben szerveztük meg az első baba-mama családi pikniket, aminek akkora sikere lett, hogy elhatároztuk, évente kétszer is megtartjuk, tavasszal és ősszel. A következőre még többen eljöttek.

Említetted, hogy egy kisgyermek mellett beszűkülhet a világ. Hogyan segített nektek a klub?

Petra: A legnagyobb tanulság számomra az, hogy már az segíthet, hogyha megosztjuk egymással a problémánkat. Sőt, mások tapasztalataiból is erőt meríthetünk. Ha valaki elpityeredik, ott vagyunk, megsimogatjuk, bíztatjuk. Ez több mint kommunikáció: ez gondoskodás.

Ramóna: A klub egy lehetőség a gyerekeknek és az anyukáknak is. Kiszakadunk a hétköznapokból és olyan társakra találunk, akik értik, min megyünk keresztül. Bensőséges kapcsolatok alakulnak ki. Sokszor hisszük, hogy egyedül vagyunk egy-egy nehéz élethelyzetben – például a szülőszobán, - aztán amikor más is elmeséli, hogy átélte, már kevésbé fáj az emlék.

Ma az internet világában háttérbe szorultak a személyes találkozások. Ti ezt hogy élitek meg?

Ramóna: Sajnos így van. Viszont a találkozókon senki nem nyomkodja a telefonját, itt egymásra figyelünk. Ha csörög is, inkább félretesszük, mert fontosabb, hogy a jelenben legyünk. Ettől lesz igazi a kapcsolódás: hogy tényleg ott vagyunk egymásnak. A gyerekek is arra tanítanak, hogy éljük meg a pillanatot. Viszont amikor kiszakadunk mellőlük, megengedjük magunknak, hogy elkalandozzon a gondolatunk.

Megengedem magamnak – ez mennyire fontos! Vekerdy Tamás szavaival élve, boldog gyereket csak boldog anya tud nevelni. Hogyan szakítotok magatokra időt?

Ramóna: Először is rá kell jönnöd, hogy megérdemled az énidőt, és szükséged is van rá. Ehhez kell a segítség – a társad, vagy egy nagyszülő.

Petra: Nekem a jóga segít. Amikor teljesen a testemre és a légzésemre figyelek. Ezzel el tudom engedni a mindennapi stresszt. Akár alvásidőben is leteríthetem a szőnyeget, és utána türelmesebb vagyok a gyerekemmel. És a klub is segít ebben.

A gyerekek fejlődésében már kiskortól nagy szerepet játszik a közösség. Ti milyen változásokat láttok rajtuk?

Petra: Most szoktatom be a kislányomat a bölcsibe, és látom, milyen magabiztosan mozog a többiek között és könnyen kapcsolódik, mert már korábban is sok gyerek vette körbe. A közös helyzetekben fejlődik a társas készségük.

Ramóna: A klubban megtanulnak a felnőttekhez is bizalommal fordulni, mert más édesanyákkal is kapcsolatba kerülnek.

Petra: Volt egy baba, aki a klubban a többi baba mellett kezdett kísérletezni és végül megtanult mászni, majd felállni. A gyerekek egymástól is lesnek el új készségeket és inspirálják egymást.

Ha egy szóval kellene leírnotok a klub hangulatát, mi lenne az?

Ramóna: Számomra a fellélegzés. Mint az Airwaves reklám. Belépek, és azt érzem: megérkeztem.

Mit üzennétek azoknak az anyukáknak, akik még csak gondolkodnak rajta, hogy eljöjjenek?

Ramóna: Van az a József Attila sor, hogy „hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra”. Ne foglalkozzanak semmivel, jöjjenek! El lehet mosogatni később is.

Cikk, fotók: Karakai Eszter