– Hogyan kezdődött ez a hosszú és tartalmas életpálya?

–  Kerekegyházi születésű vagyok, ott végeztem az alapfokú tanulmányaimat, majd Kecskeméten, a Berkes Ferenc Közgazdasági Technikumban szereztem technikusi oklevelet, 1967-ben. Még abban az évben elhelyezkedtem a Bács-Kiskun Megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalatnál, ahová a megyében lévő 17 szeszfőzde és 5 szikvíz üzem tartozott. Azonban nem sokkal később be kellett vonulnom katonának. Két év múlva, a leszerelés után kerültem vissza, és műszaki ügyintézőként folytattam a munkát. 1971. novemberében egy hónapra Kiskőrösre vezényeltek, amiből végül évtizedek lettek…

– Milyen út vezetett a saját vállalkozásig?

– 1974-ben a megyei vállalat beolvadt a Közép-Magyarországi Pincegazdaságba, majd – névváltozások sorát követően – Kecskemétvin Rt-ként működött 1993-ig. Ekkor a pincészetek – mint például az izsáki, a szabadszállási, a félegyházi… - kiváltak, a szeszfőzdéktől pedig megváltak. A kiskőrösit egy osztrák GMBH megvásárolta meg, és ebben a formában egész 2000-ig futott a pálinkagyártás Kiskőrösön. Akkor azonban megvált a magyar kft-től az osztrák tulajdonos, mi pedig egy befektető társammal megvásároltuk a céget.  Így lett a Sebastian Stroh Hungária Kft. jogutódja a Vinotrep Kft., én pedig – miután 1974 óta üzemvezetőként dolgoztam – 2000-től tulajdonos-ügyvezetőként vezetem a céget egészen a mai napig.

– Milyen céget vettek át az ezredfordulón és hol tart most, 25 évvel később?

– Ez Magyarország egyetlen nagykereskedelmi főzdéje, ami alapítása óta folyamatosan, kihagyás nélkül termel. Egy nagy kapacitású szeszfőzdéről van szó, amely 4 ezer liter főző és 2 ezer liter finomító üstkapacitással rendelkezik. 1000 literes üstökben kisüsti pálinkát gyártunk. A 70-80-as években évi kétszázezer hektoliterfokot készítettünk, a 2000-es privatizáció idején három főzde állította elő a hazánkban kereskedelmi forgalomba kerülő pálinka 50 százalékát, és ebből mi voltunk az egyik. Manapság lényegesen kisebb az éves előállított pálinkamennyiségünk, de jelenleg is a profil legnagyobb üzeme vagyunk az országban. Van palackos pálinkánk, amely a Petőfi pálinka nevet kapta és védjeggyel rendelkezik. Ebből minimális mennyiség kerül forgalomba, viszonteladókon keresztül. A többi pálinkánkat lédig értékesítjük. 

– Szereti a pálinkát?

– Igen, de csak azt iszom, amit én készítek. Hivatalos bíráló vagyok, de se nem nevezek pálinkát, se nem vállalok bírálatot már.  Akkor szoktam le mindkettőről, miután legaláizálták a magán pálinkafőzést, és sorra jelentek meg a versenyeken a minden szakértelmet nélkülöző, förtelmesen rossz végtermékek. Én ezeket már nem szerettem volna kóstolni. Szóval, ha iszok, csak jót! Mégpedig a saját pálinkámból is a barackot, miután kerekegyháziként jól tudom, hogy a világon a legjobb sárgabarack a Kecskemét környéki homokon terem. Köszönhető ez a homok kisugárzásának, ami elősegíti a gyümölcs aromaképződését.

– Hogy készül a jó pálinka?

– A jó pálinka előállításának három feltétele van: jó alapanyag, jó berendezés és jó szakember. A lepárlásnál kulcsfontosságú a három frakció különválasztása, ugyanis az elő- és utópárlat nemkívánatos a pálinkában! Ez pedig hozzáértést és nagy figyelmet igényel. Az így létrejövő párlat általában olyan 70 fokos. Ebből – kellő pihentetés és érlelési idő után – lágyított vízzel állítjuk be a kívánt alkoholfokot, szemben azzal a helytelen, mindenféle szaktudást nélkülöző gyakorlattal, amikor ezt a főzés során, az utópárlattal teszik meg. Annak az eredményeként nem csak kaparós, marós lesz a végtermék, de kifejezetten ártalmas is.

– Fogyasztóként miről ismerem meg a minőségi pálinkát?

– A jó minőségű pálinka kellemes fogyasztói élményt ad gyümölcsös, lágy ízével, és semmiképpen sem csíp, vagy kapar. Van, aki a magas alkoholfokkal azonosítja a minőséget, holott azt mindig az adott gyümölcs jellegének függvényében úgy választjuk meg, hogy a lehető legteljesebb illatot és aromát eredményezze. A málnának például a 38-40-es alkoholfok az ideális, a barack esetében én a 43 fokra esküszöm, a szőlő és a törköly elbírja az 50-et, a szilvának pedig a 48 fok áll a legjobban.

– 54 éve gyártja a kiskőrösi üzemben a pálinkát. Hogyan tervezi a jövőt?

– Évtizedekig Kiskőrös volt a családunk otthona, itt neveltük fel a gyermekeinket is. Feleségem pedagógus volt, 2012-ben ment nyugdíjba. Addigra a gyerekeink Kecskeméten állapodtak meg: lányom a megyei kórházban sebészorvos, fiam pedig a Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskolában informatika tanár. Így mi is a megyeszékhelyre költöztünk, hogy közelebb legyünk hozzájuk és az unokákhoz. Én azóta ingázom Kiskőrösre. Miután tavaly betöltöttem a 75-dik életévemet, most már én is a visszavonulásra készülök. Lassabb, kényelmesebb életre vágyom, amiben több idő jut a vadász szenvedélyemnek, a feleségemmel közös kirándulásoknak, városfelfedező túráknak. Nagyon sok helyen megfordultunk már eddig is a világban, de bőven vannak még felfedezésre váró szépségek.

Cikk: Tóth Tímea
Kiemelt kép: illusztráció