Magyar tudomány kategóriában lett Prima Díjas az akasztói Nemes Gergő
Becsületemre legyen mondva: én próbáltam felkészülni interjúalanyom kutatási területéből, de gyorsan feladtam. Ő sem erőltette ezt a vonalat a beszélgetésben, nyilván pontosan tudja, hogy nem ezzel a témával fog könnyű népszerűségre szert tenni egy átlagos társaságban. És láthatóan nem is akar. Ugyanis ennél sokkal szélesebb látókörű és izgalmasabb társalgási partner. Megegyezünk abban, hogy az aszimptotikus analízis gyakorlati jelentősége több területen megmutatkozik, így például a fizika, az asztrofizika, a mérnöki és a természettudományok terén. Én ezzel meg is elégedtem. Tekintettel arra, hogy a témánál sokkal jobban érdekelt ez a nyugodt beszédű, szimpatikus fiatalember, aki – szavai szerint – meglátta a szeretett tudományágban a szépséget és az eleganciát. Szabadidejében persze ő is épp olyan, mint bárki más: érdekli a sütés-főzés, szívesen kirándul, utazik, úszik, és közben japánul tanul, történelmi, közéleti és pszichológiai témájú cikkeket olvas.
• Milyen út vezetett a matematikáig?
– Akasztón nőttem fel szüleimmel és ikertestvéremmel. Édesapám őstermelő, édesanyám bérszámfejtőként dolgozik, a testvérem geoinformatikus lett. A helyi általános iskola után a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium hatosztályos képzését végeztem el. A matematikai érdeklődésem 9-dik osztályos koromban ébredt fel bennem. Bár korábban sem volt gondom a matematikával, mélyebben nem foglalkoztam vele. Ekkoriban fedeztem fel olyan témába vágó könyveket, amelyek felkeltették az érdeklődésemet oly mértékben, hogy eldöntöttem: matematikus leszek! Mi több, a kutatási területet is kiválasztottam, ami általában csak az egyetemen, témavezető segítségével szokott megtörténni. Érettségi után felvételt nyertem az ELTE-re, ahol az alap- és a mesterképzést is elvégeztem matematikus szakon és már az alapképzésen elkezdtem komolyan a kutatómunkát.
Gergő pályaválasztását hamar visszaigazolta az élet. Már az egyetemi évek alatt számos publikációt írt, köztársasági ösztöndíjat nyert el, megkapta az Országos Tudományos Diákköri Tanács legmagasabb kitüntetését, a Pro Scientia Aranyérmet, és a Természettudományi Kar Kiváló Hallgatója elismerést. Az egyetem után a CEU matematikus doktori képzésén végzett, és summa cum laude szerzett doktori fokozatot Tóth Árpád témavezető mellett.
• Mi vonzza leginkább ezen a szakterületen?
– A matematika végtelen, a kutatása soha nem fog befejeződni, mert ahogy az egyes problémák újabb fogalmak bevezetését igénylik, majd azokból újabb problémák és megvizsgálandó területek jelentkeznek, úgy folyamatosan növekszik a vizsgálandó kérdések köre. Azt nem tudom, hogy hol van ennek a kicsúcsosodása, de azt igen, hogy a matematikusokat a megismerés vágya mindig tovább hajtja. Ennek kapcsán pedig felmerül a kérdés: vajon felfedezzük, vagy feltaláljuk a matematikát? Itt a befektetett energia és pénz általában hosszú távon térül meg, sokszor évtizedekbe, vagy évszázadokba telik mire egy eredménynek alkalmazása vagy hatása lesz. Viszont akkor hatalmas átalakító erővel bír. Elég csak a járványmodellezésre, az online pénzügyi tranzakciókra vagy az önvezető járművekre gondolni. Sokkal több technológiai vívmány alapul matematikán, mint gondolnánk. De véleményem szerint az oktatásban sem kapja meg a méltó helyét. Sajnos az iskolapadban ülő diákok csak ritkán tapasztalják meg a matematika szépségét, kevés pozitív élményt szereznek a matematikai problémák feltárásában. Pedig páratlan, amit adni tud, a logikus és a struktúrában való gondolkodást is beleértve.
• Milyen lehetőségek nyílnak meg egy ígéretes fiatal magyar matematikus előtt?
– Számos nemzetközi konferencián volt már lehetőségem előadást tartani, például Oxfordban, Kiotóban, Hong Kong-ban vagy az egyesült államokbeli Gaithersburgben. Idén Kanadába és Argentínába mentem volna, de ezek az utak a járvány miatt sajnos meghiúsultak. A doktori fokozat megszerzését követően az első állásomat Skóciában kaptam, az Edinburgh-i Egyetemen voltam posztdoktori kutató három évig. Utána Japán következett, ahol három hónapot tölthettem el az oszakai Kindai Egyetem, ugyancsak ösztöndíjjal. Jelenleg Budapesten, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben dolgozom prémium posztdoktori kutatói ösztöndíjasként, ez év októberében pedig visszamegyek Japánba. Ezúttal Tokióban töltök el két évet, egy ösztöndíj jóvoltából.
• Mi fogta meg Japánban?
– Egyrészt nagyon megtetszett az ország, és úgy vélem, hogy szakmailag is hasznos számomra az ott töltött idő. Megfogott az ország természetrajza, történelmi értékei, az emberek mentalitása, a jelenlévő tisztesség és egymás iránti tisztelet. A kollégáimban is barátságos, remek embereket ismertem meg, és a japán ételekért is rajongok.
• Mit jelent Akasztó az Ön számára?
– Az otthonomat. Elég sok helyen éltem már, de még mindig ez a kicsi alföldi település számomra a biztos pont.
• Nem tűnik matematikus típusnak…
– A matematikusokról szóló sztereotípiák nem feltétlenül állják meg a helyüket, sokféle matematikus van. Ami engem illet, introvertált ember vagyok, precíz és rendezett. A szüleim rendre neveltek, és arra, hogy amit elkezdtünk, azt mindig fejezzük is be, továbbá, hogy tanulni, a dolgokat a lehető legmagasabb szinten végezni nagyon fontos. Mindemellett a becsületességet emelném még ki az egyik legfontosabb rám jellemző erényként.
