Szabadulnak az önkormányzatok a veszteséges vízi közművektől
– Hogyan jutottak a jelenlegi szorult helyzetbe az önkormányzati tulajdonban lévő vízközmű-szolgáltatók?
– Magyarországon kétféle víziközmű rendszer létezik. Az egyik a jelenleg is állami tulajdonban lévő vízszolgáltatók köre, amelyek felett – 2021 óta – a Nemzeti Vízművek Zrt. gyakorolja a magyar államot megillető tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket a Technológiai és Ipari Minisztérium stratégiai kontrollja mellett. A másik csoport azoknak a vízszolgáltatóknak a köre, amelyek önkormányzatok köztulajdonában vannak. A tevékenység mindkét esetben ugyanaz: a szennyvízelvezetés és a vízszolgáltatás biztosítása az adott területen. Bács-Kiskun megyében három szolgáltató van önkormányzati társulások tulajdonában: a Kiskun Vízmű, a Bácsvíz Zrt. és a Bajavíz Kft., országos kitekintésben összesen 26 ilyen cég létezik. Amikor 2013-ban a rezsicsökkentés miatt az állam bevezette a hatósági árakat, a kötelezettség az energiaszolgáltatók mellett a víziközmű-szolgáltatókra is kiterjedt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy amilyen áron abban az időpontban szolgáltattak, azt a víz- és szennyvíz szolgáltatásban is úgymond be kellett fagyasztani. Ezt egy ideig fenn is tudták tartani, azonban időközben megjelent egy új adótörvény is. Ennek értelmében az úgynevezett vonalas vezetékkel rendelkező szolgáltatóknak a vezeték hosszúsága után kivetett adót kellett fizetnie. Ez érintette az áram és a gáz mellett a kábeltévé, valamint a víz- és csatornaszolgáltatókat is, jelentősen megterhelve azok pénzügyi egyensúlyát.
– Amit a rezsiárak megemelkedése végképp összeroppantott…
– Az, hogy az önkormányzati tulajdonú vízművek a kialakult körülmények között nem tudják fenntartani a szolgáltatást, egy összetett folyamat eredménye. A már említett tényezők – a hatósági árak és a vezetékek hossza után fizetendő adó bevezetése – mellett a munkabérek is jelentősen megnövekedtek. Miközben tehát a kiadásuk folyamatosan nőtt, a bevételük – a törvényi korlátozás miatt – nem változott. Ez a kettős hatás egyre elviselhetetlenebb feszültséget okozott ezeknél a szolgáltatóknál. Ennek orvoslására próbáltunk megoldásokat keresni. Magam is közbenjártam abban az egyeztetésben, amikor a felügyelő minisztériummal tárgyalva sikerült bizonyos eredményeket elérni.
– Mik voltak ezek és hoztak-e előrelépést?
– Nyilvánvaló volt, hogy az adottságok függvényében egyes vízművek kedvezőbb, mások hátrányosabb helyzetben vannak, ami a szolgáltatás költségeire is alapvető hatással van. Például azon vízművek esetében lényegesen alacsonyabbak a költségek, amelyek Duna-menti parti szűrésű kutakból termelik ki a vizet. Ugyanígy nagyon különbözik a költség a vidéki, jellemzően kisvárosias/falusias vagy tanyasias környezetben szolgáltatók esetében
a városban szolgáltatókkal szemben, ahol az egy kilométer vízvezetékre eső fogyasztói szám sokkal magasabb, mint a kistelepüléseken. Ennek tükrében a vidéki kistelepülési szolgáltatók kaptak némi támogatást, ami lélegzetvételhez segítette őket. Azonban a munkabér-terhek és az elszabadult energiaárak végképp ellehetetlenítették a gazdaságos működtetést. Az önkormányzati tulajdonú víziközmű-szolgáltatók az elmúlt években már rendkívüli egyösszegű pénzügyi támogatásra szorultak, és az is látszódott, hogy ez a probléma országos méretű és nem fog magától megoldódni. Sőt, mivel a kormány továbbra is fenn szeretné tartani a lakosság védelme érdekében a relatíve alacsony víz- és szennyvízközmű fogyasztói árakat, egyre nehezebb helyzetbe kerültek az önkormányzati tulajdonú szolgáltatók. Hozzáteszem: az állami szolgáltatóknál sem volt más a helyzet, de azok – mivel ott az állam a 100 százalékos tulajdonos – többmilliárd forintos állami kompenzációt kaptak. Az önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltatókat érintően elindult a vita, hogy kinek kell a különbözetet pótolni, de megegyezés nem született. Így a kormány döntése végül az lett, hogy felajánlotta: ingyenes vagyonátadással átveszi azokat a tartósan veszteséges önkormányzati tulajdonban lévő vízszolgáltatókat, amelyek számára a tulajdonos önkormányzatok nem tudják vállalni a felmerült veszteség pótlását.
– Mit jelent ez pontosan a gyakorlatban?
– Az állam a teljes közmű vagyonnal – beleértve a vezetéket, szivattyúházat, víztornyot és minden egyéb berendezést – átveszi az önkormányzattól a vízműveket, és ezzel a szolgáltatás fenntartását és működtetését. Ezzel a lépéssel az önkormányzatok megszabadulnak a víz és szennyvíz szolgáltatási kötelezettségüktől, és helyükre az állam lép a kötelezettséggel. Az önkormányzatoknak szeptember 20-áig kellett meghozniuk a döntést, hogy átadják, vagy sem a közmű vagyont az államnak. Aki úgy dönt, hogy megtartja, megteheti. Azonban nem számíthat többé állami segítségnyújtásra e téren. Tudtommal térségünkben minden önkormányzat az átadás mellett döntött.
– Most hogyan tovább?
– Január 1-jétől lép életbe az állam szolgáltatói kötelezettsége. Magát a szolgáltató céget – térségünkben a Kiskun Vízmű Kft-t – egyelőre nem veszi át az állam, hanem megbízza a szolgáltatás további végrehajtásával (a tervek szerint egy évre), de már állami finanszírozás mellett. Első lépésben a Kiskun Vízműnek egy jelentést kell adni a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal számára arról, hogy mennyi lesz a 2022-es évben várható vesztesége. Ennek ismeretében lehet tervezni azt az összeget, amit az államnak a zavartalan szolgáltatás érdekében rendelkezésre kell bocsátania. Közben megkezdődik az önkormányzati vízszolgáltatók átvilágítása és az integrációs folyamat végrehajtása, de ezt már az állami menedzsment koordinálja. A folyamat eredményeként egy nagy integrált rendszer jön létre. A 2023-as esztendő tehát tanulóév lesz, aminek a végére teljesen állami kézbe kerül a víziközmű-vagyon és szolgáltatás. Azonban mindebből a szervezeti átalakításból és tulajdonváltásból a fogyasztók semmit nem érzékelhetnek.
– Az elmúlt hetekben különböző fórumokon számos kérdés merült fel a tulajdonváltással kapcsolatban. Van-e közöttük olyan, amit fontosnak tart itt is tisztázni?
– Több kérdést kaptam magam is arra vonatkozóan, hogy miért kell ingyen átadni azt a vagyont, amihez magányszemélyek is hozzájárultak befizetéseikkel. Nos, valóban igaz, hogy például a szennyvízcsatornázásnál tulajdonosi közösséget alakítottunk és a saját pénzünkkel is hozzájárultunk egy magasabb komfort megteremtéséhez. Azt azonban akkor is tudtuk – és szerződésben rögzítettük is – hogy ez egy úgynevezett forgalomképtelen vagyon. Ebből épp úgy nem áll módunkban mondjuk nyereséget kivenni, mint ahogy veszteség esetén sem kell befizetnünk. A magánszemélyek hozzájárulása a tulajdonváltás után sem vész el, hanem tovább szolgálja a fogyasztók érdekeit és a közjót, csak az önkormányzat helyett az állam lesz a vagyon tulajdonosa. Tóth Tímea
