Magányos gyöngyszem a Duna-parton – Ordas

Ordas települést egy 1239-es írásos anyag már ezen a néven említi. A Duna-parti település elnevezését egy honfoglaló vezér nevéből eredeztetik. Adottságait, földrajzi elhelyezkedését tekintve az itt élők valóságos földi paradicsomként tekintettek a falura, különösképpen abban az időben, amikor megtermelt javaikat – krumplit, salátát, káposztát, hagymát, paprikát – a hajnalban induló hajóval a fővárosba tudták szállítani, majd miután ott eladták, még az esti hajóval visszatérhettek Ordasra a bevétellel. Bár az értékesítés e formája már a múlté (a hatvanas évek végén a hajóállomás is megszűnt), a lenyűgözően szép falukép, a gyakran százévesnél is öregebb parasztbarokk lakóépületek, a zegzugos, virágoktól tarkálló utcák ma is paradicsomi szépséget idéznek. Az alig 450 lelket számláló község polgármesterével, Szabó Zsolttal arról beszélgettünk, hogy milyen az élet manapság Ordason. Ott, ahol lassan huszonöt éve kitartóan áldoznak pénzt, munkát, figyelmet arra is, hogy részt vegyenek a Virágos Magyarország versenyen. Fáradozásaikat különböző díjakkal jutalmazták, melyek közül a Miniszterelnöki Különdíj volt a legmagasabb. A környezetszépítés – mondja a polgármester – a lakosok, az önkormányzat és a helybéli Véger Imre kertészetének összefogásával valósul meg.

– Bár kicsi település vagyunk, nagyon sok értékkel büszkélkedhetünk. Nagyon szép óvodánk van és az általános iskolánk is működik alsó tagozatos, összevont osztályokkal. Jelenleg 18 gyerek tanul itt, aminek nagyon nagy jelentősége van a település népességmegtartó-képessége szempontjából. Erősségeink közé sorolom a falugondnoki szolgálatunkat is, amelynek munkatársai rengeteget tesznek a rászoruló gyerekekért, idősekért, családokért. Ha kell, ebédet visznek, laboratóriumba szállítják a levett vért, vizsgálatra a beteget… Összetartó közösségeink, az együtt megélt élményeket kínáló rendezvényeink mindennapjaink erőforrásai. Idén augusztusban 26-dik alkalommal rendeztünk falunapot, 20 éve ad otthont településünk képzőművész alkotótábornak, rendszeresek a nyári zenés programok, ahogy az őszi szüreti felvonulás és tárogató est is – sorolja büszkén a település első embere azokat a példákat, amelyek lakóhelyük iránti büszkeséggel töltik el az itt élőket.

Ő maga pontosan tudja ezt azért is, mert tősgyökeres ordasiként egészen az 1700-as évekig tudja visszavezetni a családfáját.

– Amikor 1785-86-ban a református templom épült, felmenőim már különböző tisztségeket töltöttek be a vezető testületben. Engem 1990-ben, 26 évesen választottak meg a település polgármesterének, ennek köszönhetően 33 éve szolgálhatom e minőségben szeretett szülőfalumat. Feleségem a szomszédos Géderlakról való, ott tanít angolt. Három gyermekünk van és két unokánk, lányunk ugyan elköltözött, de két fiunk a faluban képzeli el a jövőjét.

– Azt tehát már tudjuk, hogy az Ordason élők közös igénye a szép környezet és a tevékeny közösségek. Mi jellemzi még a falusiakat?

– A hasonlóságok mellett sokfélék is vagyunk: a családi gazdálkodók jellemzően kukoricát, napraforgót, búzát, árpát termesztenek, az önkormányzatnak is van néhány alkalmazottja és közhasznú munkása, sokan a környékbeli településekre, Kalocsára járnak át dolgozni, és akadnak olyanok is, akik külföldön találtak munkát és hétvégére térnek haza. De mindannyiunkban közös, hogy szeretünk itt élni. Ordas csöndes, nyugodt, bensőséges, ahol figyelünk egymásra. Szerintem ezekre az értékekre sokan vágyunk manapság.

– Milyen fejlesztési lehetőségek, pályázati források állnak rendelkezésre egy ilyen nagyságrendű településnek?

– Idén például az első negyedévben új falugondnoki autót tudtunk vásárolni Magyar Falu Program forrásból, mintegy 15 millió forint értékben. A TOP Plusz programnak köszönhetően pedig mintegy 60 millió forintot nyertünk, amiből a faluház akadálymentesítését, belső felújítását oldjuk meg. A villanyhálózat felújítása mellett megtörtént a nyílászárók cseréje, hűtő-fűtő klímákat szereltünk fel és szabadtéri fittness park kialakítására is sor kerül. Ehhez most várjuk az árajánlatokat, és optimális esetben év végére, de legkésőbb jövő év első negyedévére befejeződik a projekt. Van hét szociális bérlakásunk. Úgy 15 évvel ezelőtt vásároltuk meg az eladásra kínált régi parasztbarokk házakat a faluközpontban néhány százezer forintért, és kisvállalkozásokkal, közmunkások bevonásával felújítottuk azokat. Így megőriztük a gondozott településképet, és lakhatási lehetőséget tudunk adni a helyben, illetve környező falvakban élő rászoruló családoknak. Mivel a többgyermekesek előnyt élveznek az elhelyezéskor, az óvoda és iskola megmaradását is segítjük. Nagy figyelmet fordítunk a faluközpont és az utcaképek szépítésére. Fontos ez a magunk számára és az idelátogatók miatt is. Mivel az önkormányzatnak nincs tulajdona a Duna-parton, tevőlegesen ennél többet nem igen tehetünk a turizmus fellendítéséért. Viszont tudomásunk szerint a tulajdonos jelen pillanatban is dolgozik kikötő létesítésén, bízunk benne, hogy a jövőben sikerül olyan fejlesztést megvalósítani itt, aminek a falubeliek is hasznát veszik akár turisztika, munkahely, vagy egy csekély iparűzési adó formájában.

– Milyen továbblépési lehetőségeket lát Ordas számára?

– Úgy gondolom, hogy a falusi, a kerékpáros- és a horgászturizmusban sok kiaknázatlan lehetőség van. Meggyőződésem, hogy sokan vágynak arra, ami nálunk és a környező falvakban adott. A térségben számos településről tudok, amelyekkel véleményem szerint érdemes lenne összefogni, és értékeinket – tájházakat, templomokat, gyönyörű falvainkat – közösen kiajánlani. Hiszek abban, hogy van kereslet ezekre a szerényebb összegekért is elérhető, tartalmas, családbarát kirándulási lehetőségekre. Ehhez viszont meg kell tanulnunk közösen gondolkodni. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy vannak csodálatos gyöngyeink, de meg kellene találnunk a módját, hogy ezekből nyakéket fűzzünk. Tóth Tímea

Kövessen minket a Facebookon is!