Minőségi friss túró, sajt és joghurt a Szekeres Tejműhelyből

Szekeres András a harmincas évei elején járó fiatal gazdálkodó. Gyermekkorában, családi körben ismerte meg ennek az életformának az örömeit és kihívásait, belé ívódott az állatok iránti felelősség, a jó gazda gondosságának igénye. De túlságosan sokszor hallotta és látta, hogy mennyire nehéz a mezőgazdaságban boldogulni. Ezért amikor pályaválasztásra került sor, egészen más területeken kereste a kiteljesedést. Ám a sorsát nem kerülheti el az ember. András útja is visszakanyarodott a gyökerekhez, és ma már édesapaként, a hagyományokat a kor lehetőségeivel ötvözve igyekszik kistermelőként boldogulni. Feleségével közösen dolgoznak a Szekeres Tejműhely sikerein.

• Hogy kezdődött a fiatal gazda élet?
– Soltszentimrei gazdálkodó családban nőttem fel, születésem óta szarvasmarhákkal és tejtermeléssel foglalkoztunk. A felsőoktatást bölcsészként kezdtem, de végül visszavezetett ide az utam. Gödöllőn szereztem agrármérnöki diplomát, és mire észbe kaptam, saját gazdaságom volt. 2014-ben, a Fiatal gazda pályázaton elnyert forrásból vásároltam egy 10 darabos magyartarka vemhes üsző állományt, azóta is részt veszünk az őshonos programban. 2016-ban sikerült vásárolni egy házat a faluban, annak a melléképületet újítottam fel ÉLIP (Mezőgazdasági termékek értéknövelése és erőforrás-hatékonyságának elősegítése a feldolgozásban) pályázatból. Itt létesült egy kisüzemi sajtkonyha és tejműhely. Az elnyert összegből a melléképületek felújítása mellett gépek beszerzésére is futotta.
• Azt tehát korán eldöntötte, hogy nem éri be a tej
leadásával.
– Eleinte én is eladtam a tejet felvásárlónak, de nyilvánvaló volt számomra, hogy ebben a formában nem lehet tisztességesen megélni a tevékenységből. Ezért is törekszem a feldolgozásra és a késztermék közvetlen értékesítésére. Ma már 90 százalékban feldolgozzuk, vagy nyerstej formájában házhoz szállítjuk az előállított tejet. A 2018-as indulást megelőzően piackutatást végeztünk, és kisebb tételben kipróbáltuk a házhozszállítást, valamint a termék készítést is.
• Ez azért nem ugyanaz, mint amit az agrármérnöki szakon tanítanak…
– Ez igaz. Ráadásul magas színvonalú szervezett oktatás a termékkészítés vonatkozóan jelenleg nincs Magyarországon. Nappali képzésben egyáltalán nem lehet ezt a szakterületet elsajátítani, a tanfolyamok pedig meglehetősen vegyes minőséget képviselnek. Sokan munka mellett, hobbi célból próbálkoznak, mások szeretnének megélni belőle. Bármi legyen is a cél, rengeteg saját tapasztalattal lehet csak előrébb jutni.
• Hogy alakult ki a mai termék paletta?
– Adott volt a saját tej, később pályázatból megépült a 60-70 négyzetméteres műhely és a hűtőkamra. Először túróval, valamint friss ízesített sajtokkal tettünk próbát. Folyamatosan tanultunk, kísérleteztünk, így következett a tejföl, a vaj, az ízesített joghurtok, a vaníliás krémtúró, és a hagyományos parenyica sajt.
• Milyen értékesítési utakon kerül az áru a fogyasztóhoz?
– Próbáljuk minél többfelé értékesíteni az árut, amit – a kistermelői szabályzatnak megfelelően – előállítunk.
A szabadszállási, kunszentmiklósi és kiskunhalasi piacokon rendszeresen jelen vagyunk, hét környékbeli boltot látunk el (Kiskőrösön és Akasztón a Király Csemegét, Izsákon a Reált, Orgoványon a Szelei ABC-t, Fülöpszálláson és Tabdin is megtalálhatóak a termékeink a polcokon). Immár második éve vagyunk beszállítók a fővárosban fellelhető Boci Tejboltnak. A kecskeméti piaccsarnokban nemrégiben nyitottunk üzletet, ott péntektől vasárnapig kínáljuk saját termékeinket, és megtartottuk a házhozszállítást is. 2016 óta szállítom a tejet hetente kétszer Soltszentimrére és Csengődre, és amióta vannak termékeink, azokat is.
• Mi jellemző a Szekeres Tejműhely termékeire?
– Mindenekelőtt magas minőségű alapanyagból készülnek, és – mint az a kistermelői termékektől már elvárt – mi sem használunk semmiféle adalékanyagot, ízfokozót és állományjavítót. A slágerterméknek számító ízesített joghurtjaink alá – amit hatféle ízben készítünk – szirupok és sűrítmények helyett magunk főzzük a gyümölcsöt, hagyományosan cukorral. A tejfölünk hagyományos készítésű, magas zsírtartalmú, krémes textúrájú, speciális termék. Sok kézimunkával, magas higiéniai elvárások mellett, kistermelői szemlélettel dolgozunk, és igyekszünk megfelelni a vásárlói elvárásoknak.
• Merre mutatnak a jövő tervei?
– Az ebben az évben induló mezőgazdasági és élelmiszeripari támogatásokból szeretnénk még pályázni a műhely bővítésére, egy-két nagyobb berendezésre és szeretnénk fejlesztéseket véghezvinni az érlelt sajtok irányába.
• Tapasztalatai szerint mennyire vonzó a mezőgazdaság, mint életpálya a fiatalok számára?
– Nehéz ebben az ágazatban boldogulni akkor is, ha az ember beleszületett. Rengeteg előre beláthatatlan tényezővel kell számolni. Ha valaki jól kezeli a kudarcot az már fél siker, mert feladni nem szabad. Látok olyan „játékosokat a pályán”, akik például Budapestről költöztek le vidékre, lezárták az addigi életüket, és profivá fejlesztették magukat egy-egy szakterületen, például a tejfeldolgozásban, vagy a marhatenyésztésben. Igaz, ez egy kis réteg, de nagyon elszánt. Kitéve az időjárásnak, a horribilis költségeknek és alacsony felvásárlói áraknak egyet biztosan mondhatok: aki kezdőként csak üzleti szemléletből akar mezőgazdasággal foglalkozni, azt mindenképpen lebeszélném róla. Én mindemellett ezúton szeretném megköszönni kedves feleségemnek Médeának a belém vetett hitét és kitartását a vállalkozásunk mindennapjaiban, szüleimnek Dórának és Mártonnak, hogy mindvégig támogattak és ösztönöztek.
• Megítélése szerint mi hozhatna átütő változást az ágazatban dolgozók számára?
– Én értetlenül állok azelőtt, hogy még mindig vannak gazdák, akik leadják a tejet 60 forintért. Létezik ugyanis egy réteg, akikben olyan erős a rutin és a ragaszkodás, hogy képtelenek a váltásra akkor is, ha számszakilag egyszerűen lehetetlen ilyen feltételek mellett gazdaságosan működni. Az alapanyag-termelők között hiányzik az összefogás, ami lehetővé tenné, hogy mennyiséget és minőséget tudjanak egyszerre képviselni. Rengeteg kistelepülésen vannak még kis mennyiséget termelő gazdák, akiknek jó megoldás lehetne egy közös csarnok, vagy egyéb értékesítési platform. Amíg ez nem történik meg, addig a kis mennyiségek miatt szerintem sosem lesz jó alkupozícióban egy kistételben előállító gazdálkodó. De azért vannak már jó példák is. Sajnálatos jelenség, hogy például a nyerstej fogyasztásban nem nagyon jelennek meg az új generációk: 40, vagy még inkább 50 év alatt oly mértékben bolti termékek minőségéhez (állag, íz) szoktak az emberek, hogy a nyerstejet, vagy éppen a házi Trappistát már elutasítják, mondván, hogy „tehénízű”. Nagyon rossz iránynak tartom azt is, hogy a növényi zsírral dúsított ipari készítményeket – mindenféle elnevezésekkel – megtévesztő módon a tejtermékekkel hasonló csomagolásban, azokkal egy polcon kínálják az üzletekben a vásárlóknak. Van azonban jó hír is szerencsére. Az elmúlt évtizedben érzékelhetően kialakult – főleg a nagyobb városokban – egy stabil vásárlói kör, amelynek az anyagi lehetősége és a tudatossága is adott ahhoz, hogy megválassza mit szeretne enni. Bízom benne, hogy ez az irány egyre erőteljesebben jelenik meg a jövőben.