Beiktatták Arany-Michels Richárd lelkészt
– Ez a két Ige a küldetésnyilatkozatom, az, hogy ki voltam, ki vagyok, és ki akarok lenni. Ez a két Ige nem tud egymás nélkül lenni. Úgy hiszem, hogy a gyülekezetünk örökre áldott helyzetben van, ezért azt kérem, éljünk örvendezéssel, imádkozással és hálával az életünkben – fogalmazott az ünnepélyes alkalmon a gyülekezet tokaji származású vezetője. Arany-Michels Richárdot a Dunavecséig vezető útról és terveiről is kérdeztük.
– Mikor köteleződött el a lelkészi hivatás mellett?
– Tősgyökeres tokaji családba születtem. A nagyapám presbiter volt, egyébként pedig mindenki templomba járó. Így – bár az elhangzottak felét akkor még nem értettem – már gyerekként ott ültem az istentiszteleten én is. A gyülekezet később is az életem része maradt. Bekapcsolódtam az ifjúsági munkába, részt vettem a nyári táborokon és a különböző alkalmakon. Eredetileg ügyvédnek vagy építésznek készültem, be is adtam a jelentkezésemet mindkét szakra. De, amikor egyik barátom a kezembe nyomta a teológiára szóló jelentkezési lapot, mélyen elgondolkodtam a lehetőségen. Végül elmentem a felvételire, és amikor felvettek, azt én úgy értelmeztem, hogy ezt a pályát kaptam élethivatásul.
– Milyen állomásokon keresztül érkezett Dunavecsére?
– Debrecenben végeztem el a teológiát, majd egy közeli nagyközségben lettem lelkész. Ezt követően Debrecenben, a cigány szakkollégium intézményi lelkészeként szolgáltam, majd feleségemmel Borsodban végeztünk cigány missziót. Ezt Kiskunhalas követte, ahol gyülekezeti lelkész és a református kollégium főigazgatója voltam, két óvoda, általános iskola és gimnázium tartozott hozzám. Dunavecsére úgy kerültünk, hogy feleségemmel együtt meghívott minket a gyülekezet. Eljöttünk, bemutatkoztunk, beszélgettünk és tavaly április 16-án megválasztott bennünket a gyülekezeti közgyűlés. 2023. május elsejétől látom el Dunavecsén a lelkészi feladatokat, idén március 24-én volt a lelkészbeiktató istentisztelet.
– Dunavecsére feleségével, Arany-Michels Tímeával érkezett, aki intézményi és beosztott lelkészi szolgálatra kapott püspöki kirendelést. De nem ez az első helyszín, ahol együtt dolgoznak.
– Feleségem Debrecenben végzett teológiát, vallástanári diplomája van. Szeret olvasni, nagy kedvence a drámapedagógia. Hamarosan végez ezen a szakon, de szeretné még elvégezni az irodalmat és a pszichológiát is. Soltvadkerti származású, kilenc évig volt titkárságvezető Debrecenben, a püspöki hivatalban, majd együtt mentünk Kiskunhalasra, a cigány misszióra. A Szilády Áron Református Gimnáziumban is együtt dolgoztunk, aminek intézményi lelkésze volt, Dunavecsén pedig beosztott lelkészi státuszban van, emellett az iskola intézményi lelkésze. Feleségem epilepsziás, egy segítőkutyával élünk együtt nyolc éve, azóta tünetmentes. Saját gyermekünk nem lehet, ezért örökbefogadásra készülünk.
– Milyen benyomásokat szereztek Dunavecséről az eddig eltelt beilleszkedési időszakban?
– Mielőtt idejöttünk, a presbitérium összefogott és teljesen felújította a lelkészlakást. Így várt bennünket nagy szeretettel a gyülekezet. Úgyszólván haladéktalanul döntést hoztunk az egyházközség fenntartásában működő iskola épületek felújításáról, amit még tavaly nyáron el is kezdtünk. Az elmúlt szűk egy évben gyülekezeti összefogással megújult a parókia, elkezdtük a gyülekezeti termem felújítását, ami hamarosan be is fejeződik. A régi parókia is korszerűsítés előtt áll, reményeim szerint még az idén elkészül. Az egyházközség által fenntartott iskolában a főépület auláját, a mosdót, a kollégiumot teljes mértékben felújítottuk.
– Hogyan tervezi a folytatást?
– Az épületfelújítások számos program előtt nyitják meg a lehetőséget, amelyeket eddig hely hiányában nem tudtunk megvalósítani. A fejlesztő foglalkozások például nagyon hiányoznak a településen, ezért bölcsődés és óvodás gyermekek számára tervezünk fejlesztő tornát megszervezni, amit lovas terápiával kötünk össze. Szeretnénk ezzel együtt a baba-mama kört is elindítani. A női kör már működőképes, a férfikör még szervezés alatt van, nagyon bízom benne, hogy lesz elegendő jelentkező. A tavalyi esztendő tapasztalatain fellelkesülve idén is tervezünk legalább két alkalommal gyülekezeti napot rendezni, amikor finomakat főzünk és jókat beszélgetünk. Az elképzelések között szerepelnek továbbá gyerek és gyülekezeti táborok, valamint a katolikus közösséggel összefogva egy egyházi fesztivált megrendezésére készülünk keresztény zenekarok fellépésével, kirakodóvásárral, főzéssel.
– Milyen a gyülekezet nyitottsága az új ötletek iránt?
– Nagyon jó tapasztalataink vannak. Tavaly ősszel, ha 45 fő összejött egy-egy találkozáson, az már jónak volt mondható. Idén – nagy örömünkre – szinte hétről hétre növekvő létszámot látunk az istentiszteleteken: akár 65-70 személy is jelen van alkalmanként. A bibliaórákon is a kezdeti 10-12 fő mostanra 20-25 személye duzzadt fel. Persze tudjuk, hogy ez változik majd, amikor beköszöntenek a kerti munkák, de akkor is egyértelmű a fokozódó érdeklődés. Ezt látjuk azokon az alkalmakon is, amelyeket katolikus és baptista testvéreinkkel közösen tartunk. Ilyenek voltak például a házasság hete, vagy az imahét eseményei. Előfordult, hogy száznál is többen voltak jelen. A katolikus és a baptista közösség élén is fiatal, ambiciózus vezető áll a településen, így pörögnek a programok. Külön öröm, hogy sikerült azt a 45-50-es korosztályt megszólítani, amely igen aktív és együttműködő. Egy lelkész beiktatási esemény például – mint az enyém volt virágvasárnapon – a legtöbb lelkész számára véget nem érő szervezés. Nekem olyan csapatom van, amely önállóan megszervezte a templom takarításától a vacsorán át a cateringig a részleteket, az egyik presbiter marhát vágott, a másik egy birkát ajánlott fel az állományából az ünnepi ebédhez. Fantasztikus volt ezt megélni!
– Mit tart a legfontosabb céljának?
– A közösségépítést, amihez programokon, közösen megélt eseményeken keresztül vezet az út. Erre számos alkalom adódik szűkebb és tágabb környezetünkben is. Tass, Szalkszentmárton, Solt és Kunszentmiklós lelkészeivel havonta összejövünk, és maguknak a gyülekezeti tagoknak is lehetősége van a találkozásra, közös ünneplésre hálaadó alkalmakon, lelkész beiktatáson, presbiterképzőn… Arra törekszem, hogy – mindazokkal közösen, akik ebben szívesen vesznek részt – tartalommal töltsük meg a gyülekezet életét. Tóth Tímea Fotók: Vargosz
