• Október 5. szombat, Aurél
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Közélet
  • Ha belülről hordod a Napot, nem számít, hogy kint esik az eső Generációknak mutatott példát a Suhajda házaspár
Közélet 2021. szeptember 6. 09:00

Ha belülről hordod a Napot, nem számít, hogy kint esik az eső Generációknak mutatott példát a Suhajda házaspár

Ha belülről hordod a Napot, nem számít, hogy kint esik az eső Generációknak mutatott példát a Suhajda házaspár
Suhajda János és Suhajda Jánosné, a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Technikum nyugalmazott pedagógusai a Bács-Kiskun Megyei Közgyűléstől „Bács-Kiskun Megye Ifjúságának Neveléséért-díjat” vehet át szeptemberben, a közgyűlés kiskőrösi ünnepi ülésen.

Hirdetés

Suhajda János és felesége, Ancika, bár gyökereiket tekintve akasztói származásúak, az egyetem elvégzése után Kiskőrösön, a gimnáziumban kezdtek el, már, mint férj és feleség tanítani 1973-ban, és innen is mentek nyugdíjba. Ancika 2008 januárjában, férje egy évvel később. Bár a tanári szoba helye az évtizedek alatt többször is változott, ők mindig egymás mellett ültek.

A tanár úr fizika-kémia szakosként végzett a Szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán, Ancika, ugyanazon az egyetemen, csak a bölcsészettudományi karon szerzett orosz-történelem szakos diplomát. János később a technika szakot is elvégezte, aktív tagja volt a Mikola Sándor Országos Középiskolai Tehetségkutató Fizikaverseny programnak, melynek keretén belül részt vett a feladatsorok összeállításában, a versenynek zsűrielnöke is volt. Kivette részét a felnőttoktatásból is, több évig tanította az érettségire készülőket levelező tagozaton. A Vermes Miklós Tehetségápoló Alapítvány tudományos munkatársa; társszerzője az ELTE Atomfizikai Tanszék által kiadott Magfizikai példatárnak, valamint a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában megjelentetett Fizikai feladatok köteteinek. Versenyfeladatokat írt több szakmai folyóirat számára is.

Nyugdíjba vonulása után is részt vállalt az úgynevezett „faktos tanításból” a fizika tantárgy területén.

Közös életfilozófiájuk: „Ha belülről hordod a Napot, nem számít, hogy kint esik az eső”

- Sok próbatétel ért bennünket az évek alatt- mondja Ancika. - Pedagógusként nem tettünk szert vagyonra, de igyekeztünk beosztó módon is megteremteni a mindennapi kenyérre valót. Sokat vállaltunk, a legjobb belátásunk szerint próbáltuk tenni a dolgunkat. Engem mindjárt az első tanítási évemben megbíztak az ifjúságvédelmi feladatokkal, én feleltem az ügyeleti beosztásért, a tanulószobában felügyeltem a diákok felkészülését. Az évek során a világnézetünk alapjai tantárgyat is tanítottam.  Ambrus András kollégámmal megalakítottuk Kiskőrösön az úgynevezett „Értelmiségi Kört”, majd amikor Bandi pesti egyetemi tanár lett, hosszú évekre átvettem a kör vezetését. Koordináltam a Pedagógus Klub munkáját és felkaroltam a Kiskőrösre érkező erdélyieket, segítettem letelepedésüket. A Polgári Kör alapító tagjaként, sokáig elnökeként is tevékenykedtem, létrehoztam a Filmbarát kört, kéthavonta TIT előadásokat szerveztem, tartottam… Mindez természetes volt számomra, fiatalként rengeteg energiával rendelkeztünk. Az oktató-nevelő munka területén a nevelésre hatalmas hangsúlyt helyeztünk, mert mindketten hiszünk abban, hogy mi felnőttek vagyunk a felelősek azért, hogy milyen generációt nevelünk fel. Életünkkel, munkásságunkkal, de minden cselekedetünkkel és szavunkkal példát akartunk mutatni a fiataloknak. Mert nem „papolni” kell, hanem példaként megmutatni a helyes utat. Abban pedig, hogy hogyan lehet pedagógusként a diákok figyelmét lekötni, nagyon nagy szerepe van annak, hogy szeretettel forduljunk feléjük. Azonosulunk Böjte Csaba mondatával: Hiszek a szeretet végső győzelmében! Két cikluson keresztül a képviselő-testület tagjaként a városvezetés munkájából is kivettem a részem, az Oktatási, kulturális és sport bizottságot vezettem – emlékszik vissza Ancika.

- A leglényegesebb, hogy hagyjuk érvényesülni a diákokat - veszi át a szót János. - Nem mindenki jó mindenből. Minden tanulónak megvan viszont az erőssége, melyben biztatni, továbblépésre sarkallni kell. Nem szabad senkit sem „beskatulyázni”, hiszen, nincs rossz tanuló, mindannyian kaptak valami ajándékot a Jóistentől, amiben kiteljesedhetnek. A pedagóguspálya számunkra küldetés volt, melyet megtaláltunk, felfedeztünk magunkban és a munkánkat így napról-napra örömmel végeztük, feladatunk és hobbink is volt egyben. Természetesen mindemellett sok-sok területen igyekeztünk kiteljesedni, az oktató munka mellett szabadidőmben a sok-sok év alatt diákok százai számára igyekeztem megmutatni hazánk csodálatos tájait az Országjáró Diákok Köre túráin. Üzembe állítottam az iskolarádiót, amelyen keresztül a szünetekben zenét, a nagyszünetekben aktuális témákkal kapcsolatos adásokat lehetett hallani.

A Suhajda házaspár életét meghatározza Istenbe vetett hitük, János, a Kiskőrösi Római Katolikus Egyházközség Képviselő-testületének világi elnöke. Ma is különösen szívükön viselik az erdélyiek sorsát, amióta lehet, minden Csíksomlyói pünkösdi búcsún részt vesznek. Több ezer diáknak voltak követendő példái. Arra a kérdésre pedig, hogy a diákok mellett hogyan fért be a mindennapokba a saját gyermekeik nevelése, egybehangzóan ezt válaszolták: - „Két-hároméves koruktól már velünk jártak, vittük őket mindenhová magunkkal. Amolyan világjáró gyermekek lettek. Igaz, egyik gyermekük sem lett pedagógus, Eszter építésznek, János orvosnak tanult. Ezek a mély, tartalmas beszélgetések mind-mind szoros köteléket építenek ki a szülők és a gyermekek között, ugyanúgy, mint a tanár-diák kapcsolatban. Ezt az utat folytatjuk unokáinkkal is, amikor csak tudunk, együtt vagyunk velük és a közös programok alatt rengeteget mesélünk… a régi időkről, az életünkről, szüleik gyermekkoráról, a világ változásairól, de legfőképpen az összetartozás, a családi összetartás fontosságáról.” 

-nagy-

Kövessen minket a Facebookon is!


Hirdetés
Címkék: Kiskőrös

Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés