„Csak tettem a dolgom, szívvel-lélekkel” - Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetést kapott Domonyiné Borbényi Katalin

Jó pedagógus csak jó ember lehet. Olyan, akinek szeretünk a közelében lenni. Akinek a jelenléte nyugodt, derűs, személyisége inspiráló, szakmailag felkészült. Domonyiné Borbényi Katalin a Bács-Kiskun Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Kiskőrösi Tagintézményének logopédusa született pedagógus. Azon szerencsések egyike, akiknek a hivatása a hobbija. 40 éves pályafutással a háta mögött is motivált, fáradhatatlan, ma is hajtja a tudásvágy. Méltán érdemelte ki 2022-ben az „Év pedagógusa” díjat. Augusztus 20-án, nemzeti ünnepünkön pedig dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetést adományozott számára négy évtizeden át tartó kimagasló színvonalon végzett oktató-nevelő munkájáért.

Már egészen korán eldöntötted, hogy kisgyermekekkel szeretnél foglalkozni. Hogyan indult a pedagógusi pályád?
Keceli lányként a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban érettségiztem, majd a bajai tanítóképzőben szereztem diplomát. Soha nem kellett biztatni a tanulásra, saját igényemből fakadóan igyekeztem jól teljesíteni. A munkához való hozzáállásomat a szülői házból hozom, édesanyám és édesapám arra neveltek minket a húgommal, hogy törekedjünk a rendre, a pontosságra és a legjobb tudásunk szerint oldjuk meg a ránk bízott feladatokat. Ez a szemlélet ösztönzött arra, hogy továbbképezzem magam, amikor kezdő tanítóként a keceli általános iskolában azt tapasztaltam, hogy sok kisgyermek küzd olvasási-írási-kiejtési nehézséggel. Elvégeztem Budapesten a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát, így lettem oligofrén-gyógypedagógus, logopédus, majd később szakértői és vezetőtanári, gyakorlatvezetői szakképzettséget is szereztem.
Ma már kötelező az iskola előtti logopédiai szűrés a 3 és az 5 éves korosztály számára. Miért nagyon fontos ez?
A logopédia nem csak azt jelenti, hogy a kisgyermek tisztán beszél-e, vagy sem. Az időben elvégzett logopédiai terápia megelőzi a későbbi tanulási problémákat. Ezért fontosak a törvény által előírt korai logopédiai szűrések és szükség esetén a terápiák. Az ellátási területünk sokrétű, ilyen a megkésett beszédfejlesztés, a pöszeség, nyelvi fejlesztés, a beszédészlelés-beszédmegértés fejlesztése, a diszlexia-, diszgráfia-, diszkalkulia, a dadogás, a hadarás és az orrhangzós beszéd, vagy az afázia diszfónia kezelése.
Jól sejtem, hogy egy logopédusnak kicsit orvosnak, kicsit pszichológusnak és tanárnak is kell lennie?
A mi szakmánk egy határtudomány, ami valóban több szakterülettel állhat kapcsolatban. A munkánk két fő szakaszból áll: a diagnosztikából és a terápiából. A szűrések alkalmával először felmérjük az adott probléma okát, ami mögött lehet szervi (organikus) eredetű fül-orr-gégészeti vagy szemészeti eltérés is. Más esetben pszichés okok is állhatnak a háttérben, mint például a dadogás esetében. Jelzőrendszerként is működünk, minden esetben a megfelelő szakterület felé irányítjuk a családot, a nevelési tanácsadóhoz, vagy részletesebb vizsgálatra a szakértői bizottsághoz. Terápia során pedig a pedagógusokkal vagyunk szoros kapcsolatban a gyermekek, tanulók hatékony fejlődése érdekében.
Ahhoz, hogy egy kisgyermek együttműködjön veled a terápia során, először a bizalmába kell férkőznöd…
Sikert csak a család, a gyermek, a pedagógus és a logopédus szoros együttműködésével lehet elérni, ami erőből nem megy. Igyekszem mindenkivel megtalálni a közös hangot. A gyermekeket el kell tudnom varázsolni, ezért sokat dicsérem, jutalmazom őket. A szülőkkel is folyamatosan tartom a kapcsolatot, ösztönzöm őket a rendszeres otthoni gyakorlásra.
A gyors technikai fejlődés magával hozta az egyes generációk közötti különbségeket. Tapasztalod, hogy másképp kell ma foglalkozni egy gyermekkel, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt?
A mai gyermekek edzettek a gyors vizuális és egyéb ingerekre, de meg kell tanítani őket a türelemre, a figyelem összpontosítására. Ezekre a képességekre később az írás, az olvasás, a számolás elsajátításánál és egyéb tanulási helyzetekben is szükség van. Véleményem szerint a pedagógusoknak a tradíciókra alapozva, de a modern kor hasznos vívmányait beépítve kell előre haladni az oktatási-nevelési munkában. Én is számos új eszközt, online videót, modern kommunikációs csatornát használok a terápia során, amit örömmel fogadnak a gyerekek és a fiatal szülők is.
Ezzel a lendülettel és energiabefektetéssel, amivel te dolgozol, hogyan egyeztethető össze a családi élet, a három gyermek felnevelése?
Csakis összetartással. A nagymamák segítségére mindig számíthattam a gyerekek körüli teendőkben vagy az otthoni munkákban. Ők tették lehetővé, hogy a pályámon folyamatosan fejlődhessek, tanulhassak. Miközben én továbbképzésekre jártam, mindig jó kezekben tudhattam a családot, amiért nagyon hálás vagyok. Két iker fiunk, Laci és Zoli, valamint Kató is megállják a helyüket az életben. Mindhárman közgazdász diplomát szereztek, több idegen nyelvet beszélnek és ma már önálló, kiegyensúlyozott életet élnek.
Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Mit gondolsz erről a mondásról?
Bizonyára sokan tudják, hogy Domonyi László, a férjem lassan két évtizede polgármesterként vezeti a várost, ami nem kis elfoglaltsággal járó feladat. Azzal segítem őt a legjobban, hogy stabil, támogató családi hátteret tudhat maga mögött. Soha nem raktam plusz terheket a vállára, igyekeztem a gyerekek és a ház körüli teendőket megoldani, hogy ő csak a munkájára koncentrálhasson. Sokszor együtt jelenünk meg közéleti rendezvényeken, de feleslegesen nem folyok bele a munkájába.
Az előző tanév végén éltél a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásának lehetőségével. Hogy képzeled el a nyugdíjas napjaidat?
Szeretnék sokáig tevékeny maradni. Óraadó szakemberként dolgozom tovább, hasonló szenvedéllyel és intenzitással, mint eddig. A felmenőink közül sajnos már csak édesanyám él, aki 86 éves. Vele és a két kis unokánkkal szeretnék több értékes időt együtt tölteni. Emellett nagyobb odafigyelést igényel az egészségmegőrzés, ezért a sportra és a mozgásra is szeretnék több energiát fordítani. Vallom, hogy meghatározott céllal születünk erre a Földre, és csak úgy érdemes élni, hogy a tőlünk telhető legjobbat hozzuk ki belőle. Gmoser Alíz