Régészeti expedíció Irakban

Nem sok mozgásteret hagyott az interjú időpontjának kiválasztására Kutyifa Ákos időbeosztása: Irakból hazatérve, Törökországba készülve beszélgettünk a fiatal, Kiskőröshöz ezer szállal kötődő régésszel a régi korok kultúráit különböző tárgyi leletek alapján tanulmányozó archeológia tudományáról és az ő témához való kötődéséről.

KUTYIFA ÁKOS RÉGI KOROK KULTÚRÁJÁT KUTATJA

– Mikor és hogyan merült fel, hogy a régészetet választja hivatásként?

– Kisgyermek korom óta mindig érdekelt a történelem: előbb a dinoszauruszok, majd a különböző csaták keltették fel az érdeklődésemet, általános, majd középiskolás koromban is nagyon izgalmasnak találtam ilyesmiről tanulni. Rengeteg történelmi témájú és dokumentumfilmet néztem mindenféle korokból, és az emberi kultúra kialakulásával kapcsolatos könyveket olvastam. Mindezek egyenes következményeként született meg bennem az elhatározás, hogy régész szeretnék lenni. Dacára annak, hogy a családban nem volt előttem ilyen minta: édesanyám az önkormányzatnál dolgozik, édesapám fuvarszervező. Egy öcsém van, ő a Károli Gáspár Református Egyetemen, nemzetközi tanulmányok szakirányon tanul.

– Jelenleg a mesterszakos államvizsgára készül, de már számottevő tapasztalattal rendelkezik a feltáró munkában. Milyen utat járt be idáig?

– Kiskőrösön, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem 2018-ban, utána az ELTE Bölcsészettudományi Karának régészet képzésére jelentkeztem, ahol Elő-Ázsia és őskori régészet szakiránypárt választottam. Itt – tanulmányi eredményem és az ókori, valamint jelenkori Közel-Kelet kultúrája iránti érdeklődésem miatt – harmadévesként lehetőséget kaptam, hogy részt vegyek az egyetem régészeti expedícióján Irakban. Most jöttem haza az ötödik kampányról, immár négy éve vagyok a projekt tagja. Időközben megszereztem az alapdiplomámat, miután az ELTE mesterképzését kezdtem el ókori Közel-Keleti régészet szakirányon, valamint régészeti örökségvédelmet is hallgattam. A mesterszakos államvizsgámat januárban fogom letenni. A csúszásnak az az oka, hogy az előző félévet Erasmus-ösztöndíjjal Németországban töltöttem, ahol a tervemnek megfelelően sikerült a német nyelvtudásomat tökéletesíteni. A régészetben ugyanis az angol mellett a német nyelv ismerete különösen hasznos, mivel a németek sok nagy projektet vittek a 20. században és visznek most is a Közel-Keleten, sok nagynevű lelőhelyen folytattak ásatásokat, és ezek a publikációk német nyelven születtek.

– Milyen tapasztalatokat szerzett az iraki terepmunkának köszönhetően?

– A régészeti expedíció azt jelenti, hogy egy csoport minden évben kimegy ugyanarra a lelőhelyre terepmunkát, azaz ásatást folytatni. Én 2020-ban kerültem be az egyetem 2016 óta folyó projektjébe, és összesen öt alkalommal vettem részt a régészeti munkálatokban. Egy 30 méteres települési dombon folytattuk az ásatást, ami az időszámításunk kezdete előtti 7-8 ezres évektől egészen a jelenkorig tartalmaz leleteket, illetve települési rétegeket. A mi célunk a vaskor feltárása volt. A 2022-2023-as szezonban volt egy ásatási szelvény – egy vaskori lakóház feltárása – aminek a munkálatait én vezethettem. Számos rendkívül érdekes lelet került elő, például pecséthenger, több edénytemetkezés, és egy felnőtt sír is. Akkoriban gyakori volt, hogy a lakóház padlója alá helyezték halottaikat, így gyakorlatilag együtt éltek velük. Nagy élmény volt az is, hogy az ásatáson – ami Irak északi részén egy autonom területen fekszik – helybéliek, egészen pontosan kurdok a segítőink. Egy 200-300 ezer fős városban lakunk, tehát kapcsolatban vagyunk az emberekkel, akik nagyon kedvesek és barátságosak velünk. Kölcsönös tisztelettel viszonyulunk egymás hagyományaihoz, vallásához.

– Nagyon tudatosan építkezik. Hogyan képzeli el a jövőt?

– Régészként nehéz állást találni Magyarországon, telített a szakma a múzeumokban, az egyetemeken és a kutatóintézeteknél. Az én távlati terveim között szerepel a mesterképzés és a német nyelvvizsga után az ELTE doktori képzése oly módon, hogy két évet Budapesten, kettőt pedig egy külföldi, lehetőleg német egyetemen szeretném elvégezni. Ha lehetőségem nyílik rá, már a doktori képzés mellett is dolgoznék. Szeretnék élni a megnyíló új lehetőségekkel: pályázatokon részt venni, minél több kutatóútra elmenni és tudományos munkákban részt venni. Utána kiderül, hogy milyen kapcsolatokra sikerül szert tenni. Azt már tudom, hogy nem feltétlenül a feltáró munka izgat, az én világom inkább a kutatás. Ezért, ha lehetőségem lesz, szívesen vállalnék munkát egyetemen, kutatóintézetben, vagy akár a közigazgatásban, kulturális területen. Az ókori civilizációk mellett rendkívül izgalmasnak találom az ott zajló jelenkori folyamatokat is. Tóth T.

Kövessen minket a Facebookon is!