A kiskőrösi Rózsa Réka az Év Covid-ápolója

Rózsa Réka 29 esztendős diplomás szakápoló, a kalocsai Szent Kereszt Kórház sebészeti és traumatológiai osztályán kezdett el dolgozni, de a koronavírus-járvány kezdetekor belső indíttatásból úgy döntött, hogy jelentkezik az újonnan létesült Covid osztályra.

Réka is egyikük azoknak a hétköznapi hősöknek, akik a járvány frontvonalában harcolnak a kezdetek óta.
- Úgy gondolom, ez az elismerés nem nekem szól egyedül, hanem mindazoknak, akikkel együtt dolgozom - mondja Réka. Egy láncszem vagyok csupán a csapatban, hittel és szeretettel végzem a munkám a többiekkel együtt. A pályaválasztásnál nem volt kérdés, hogy olyan területen szeretnék majd dolgozni, ahol segíthetek az embereken. Ezt a mentalitást a szüleimtől örököltem, ők rendszeresen támogatnak rászorulókat, kiállnak azok mellett, akiknek támaszra van szüksége. Külön öröm számomra, hogy az „Év Covid-orvosa” címet dr. Körmendy Szabolcs főorvos is megkapta osztályunkon.
Hogy kerültél be a közönségszavazásba?
- Bárki jelölhetett Covid osztályon dolgozót a szavazásra, nem tudom, ki volt az, aki felvetette a személyemet. Természetesen, amikor megtudták a családtagok, barátok, ismerősök, volt betegek és hozzátartozóik, hogy van ez a lehetőség, akkor sokan szavazhattak rám, ha bekerültem a díjazottak közé.
Hol végezted a tanulmányaidat?
- Kiskőrösön a KEVI gimnáziumában érettségiztem, ahol rendszeresen részt vettem elsősegély-nyújtó versenyeken, amelyekre Raffai Zsuzsanna tanárnő készített fel. A gimnázium után a Szegedi Tudomány Egyetemen egy évet biológia szakon tanultam, majd átkértem magam az egyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karának ápolói szakára, és mint diplomás ápoló végeztem. Szeretnék itt a mesterképzésből is majd diplomázni. 2016 óta itt dolgozom, tavaly február végétől a Covid osztályon, én általában, mint műszakvezető a 12 órás műszakban. Feladatom többek között a vénás infúziók és a tablettás gyógyszerek kiadása, szervezem az osztályon szükséges feladatok ellátását, tájékoztatom az orvosokat a betegekről.
Imádom ezt a közösséget, családias a légkör, az orvosoktól kezdve az ápolókon és a műtősökön át és a technikai kollektíva összetartása kiváló. Tavaly nyáron, amikor az első hullám lecsengett, két hónapra megszűnt a Covid osztály, akkor visszamentem a traumatológiára, de ahogy újra hozták a covidos betegeket, újralétesült az osztály, én pedig visszamentem.
Nem volt benned félelem?
- Nem. Úgy éreztem, hogy most ezen az osztályon van a legnagyobb szükség rám. A védőfelszerelés helyes használata biztonságot ad, s bár a betegek nem sokat látnak az arcomból, igyekszem a szavaimmal erőt adni nekik, hiszen tudom, hogy nagy a félelem bennük. A maszkjaim is mindig vidámak, s azon vagyok, hogy a szemem is biztatóan mosolyogjon, ha rájuk nézek. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy regisztráljon az oltásra, nem szabad ezt a vírust félvállról venni. A vírus nem válogat, és az egyetlen esélyünk, hogy legyőzzük: a vakcina. Mi ezen az osztályon maximum középsúlyos állapotú betegeket ápolunk, ha valakinek rosszabbra fordul az állapota, elvégezzük az intubálást és átszállítják őt az intenzív osztályra, vagy egy másik kórház intenzív Covid osztályára. Az biztos, hogy kötődünk a betegekhez, minket is megvisel lelkileg, ha valakinek romlik az állapota. De hatalmas öröm és rendkívül jó érzés, ha valakit gyógyultan engedünk haza.

-nagy-

Kövessen minket a Facebookon is!