Levelek a túlpartról – Akinek helyén van a szíve
A diófa alatt földbeásott asztal, mellette két pad. Az öregember botját a térdei közé fogva támaszkodott. Tekintete fáradtan pásztázta a kertet. A csöndet csak a patak halk csobogása törte meg.
Odatelepedtem mellé. Jó darabig csak ültünk némán, élveztük a természet ébredését, hagytuk, hogy langyos szellő simogassa az arcunkat.
S, hogy mondjak valamit, felsóhajtottam: - „Megbolondult ez a világ, öreg. Mit szól hozzá?”
Rám emelte tekintetét: - „Szerinted mi a baj, fiam?” – kérdezte.
„Hát például itt van ez az őrült háború. Szláv testvérnépek ölik egymást, már két éve. És nem látni még a fényt az alagút végén...”
„A háború soha nem old meg semmit. Csak elülteti egy következő háború magját. Mert romok, halottak, sérelmek és bosszúvágy marad a nyomukban” – mondta, a szavak lassacskán gördültek ki az ajkai közül. –„De nem is ez a legnagyobb baj, fiam.”
„Igen, persze,” – bólogattam, - „a háborút elindítók mindent túlélnek, és az egyszerű emberek halnak meg, akik nem is akarták az öldöklést. Meg itt van ez a sok válság is, gazdasági nehézségek, a covid járvány is megviselte a fél világot.” – próbálkoztam tovább.
„Igen, igazad van, ez is mind nagy baj. Eszembe jut, hány olyat temettünk, akik nem hittek a védőoltásban és milyen gyorsan itt hagytak minket. Na persze, nem mindenki… De annyit mondok neked, fiam, van ezeknél sokkal nagyobb baj is.”
„Ugyan, mi?” – kérdeztem kíváncsian.
„A legnagyobb baj az, hogy olyan vezetői vannak a világnak, akik alkalmatlanok arra a posztra, amire mi, a nép, megválasztottuk őket. Nem látnak az orruk hegyéig sem. Indulatból döntenek. Önös érdekek vezérlik őket. És csak tetézi a bajt, hogy nincsenek vízióik, nem próbálnak meg előre látni. Befolyásolhatók, nem akarnak kilógni a sorból. Nem gondolkodnak, úgy döntenek, ahogy a hangos többség. A rátermett vezető rendelkezik egy különleges tulajdonsággal. Helyén van a szíve. Ezzel erőt tud adni a többieknek. A jó hadvezér az, aki a csata hevében és szorongatott helyzetben is tartja a lelket a katonáiban. A jó orvos az, aki a vészhelyzetben felismeri a helyes diagnózist, és kitart a meggyőződése mellett akár sokak ellenében is. Vagy a jó döntéshozó az, aki a mindenféle válság közepette is megőrzi a hidegvérét, és a bepánikolt nyáj követése helyett elkerüli a csődöt.
Fiam, nagy kísértés a korszellem. Egyéniség helyett a megfelelni akarás. Mert mindig felütik a fejüket hangzatos eszmék, amit a nyáj gondolkodás nélkül követne. A jó vezető ellenben tud szembe menni az árral. Nem azért, mert élvezi az akadékoskodást, hanem épp azért, mert helyén van a szíve. Jövő-menő divatok őreá nem hatnak. Sokkal inkább hagyatkozik ezeréves, jól bevált értékekre, mert azok minden más válságidőszakban biztos támaszt jelentettek egyénnek, népnek, az országnak.”
A beállt csendben némán hallgattunk. Még az a jó, - gondoltam magamban -, hogy azért akad ilyen rátermett vezető. Igen, akinek a helyén van a szíve meg az esze is.
Lupták György
